Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
223 zötti elosztását, tehát az egyénekről egy sokaságra való hárítását tételezi fel. A károk viselésének terhét nem veszi le ugyan az egyének válláról, tehát nem segélyezés; de a károk terhét enyhíti azáltal, hogy'azt sokakra osztja fel, amivel egyúttal a valószínűség számításának a lehetőségét is megadja. A biztosítás tehát vagyoni károk anyagi kihatásának bizonyos1 szolgáltatások ellenében való enyhítése azáltal, hogy az esélyekkel kapcsolatos kockázatot széles körre osztja fel és ezáltal a teher viselését megkönnyítiA A biztosításnál az egyén nem mentesül az alól, hogy a teher viselésében részt vegyen. A segítség, amelyet a biztosítás nyújt, csak abban áll, hogy nem egyedül kell a kárt viselnie. Ez azonban igen jelentős segítség, mert a kár nem egész súlyával nehezedik rá, hanem csak a valószínűség által meghatározott hányadával. A valóban bekövetkezett kárt meghaladó összegben való részesedés ellenkezik a biztosítás természetével, amely a kockázat elosztását, közös viselését és nem a vagyongyarapodást célozza. Ezért nincsen megengedve a túlbiztosítás, vagyis valamely vagyontárgynak nagyobb összegre biztosítása, mint amely értékének megfelel. Minthogy a biztosítás vezérelve a kárnak sokak vállára hárításával való megosztása, benne másnak, mint a valóban bekövetkezett kárnak, vagy a fél által a valószínűségszámításnak megfelelően megfizetett ellenértéknek nincsen helye. Természetéből folyó lényeges kelléke a biztosításnak továbbá az, hogy oly kárra vonatkozzék, amelyet a biztosított nem idézett elő. Egyes biztosítási ágaknál, p. о. a tűzbiztosításnál, az a lehetőség valóban fennforog, hogy a biztosított felgyújtja házát, mert többre becsüli a biztosító intézet részéről várt összeget. Ezért szigorú jogszabállyal, t i az ilyen eseteknek csalásként minősítésével (biztosítási csalás) kell ellene védekezni. Minthogy a biztosítás is esélyekre vonatkozik, sokszor összetévesztették a szerencsejátékkal, pedig a kettőnek ezen kívül nincsenek közös vonásai. A szerencsejáték célja a nyerészkedés vagy a játékszenvedély kielégítése; a biztosításnak egyikhez sincs semmi köze. A biztosítás az anyagiakban való biztonság megóvását célozza és ezért a tartalékolással, a takarékossággal van rokonságban. A szerencsejáték mozgatója gyakran a nyerészkedés; a biztosítás, ha fogalmának igazán megfelel, mint láttuk, kizárja a nyerészkedést, amely pedig a szerencsejátéknak lényeges eleme; nyereség forrása csak a biztosító intézet számára lehet, de itt is csak annak; vállalati jellegénél fogva, amelyből kifolyólag az esélyek nem pontos kiszámíthatósága folytán kockázatot is visel. így p. o. jelentékeny nyereségek forrása lett az életbiztosításnál a halandóság tetemes csökkenése, amíg a biztosítási díjak még a nagyobb halandóság alapján számítva folytak be. A biztosítás alapja nem a véletlen, hanem ellenkezőleg a szabályszerűség a biztosítás körébe tartozó eseményekben. Ezek bekövetkezése valószínűségének számbavétele nélkül nincsen igazi biztosítás. A valószínűség viszont csak nagy tömegekre vonatkozólag számítható ki. Ezért a biztosítás csak széles alapon lehetséges. A biztosítás tárgyát képező esémények széleskörű megfigyelésének eszköze a statisztika. Adataiból, ha nagy tömegekre vonatkoznak, kiszámíthatjuk a valószínűséget Ezek után szinte érthetetlen, hogy a statisztikának a biztosítás szempontjából való alapvető jelentőségét csak az 1863-ban tartott Nemzetközi Statisztikai Kongresszus kezdte méltányolni. Annál inkább kell ezen csodálkoznunk, mert a valószínűségszámítás fejlődése szoros kapcsolatban állt az életbiztosítással, amely először fejlődött tudományos alapon. A biztosításnak, ha hivatásának megfelel, nemcsak azért kell széles alapon felépülnie, hogy valószínűségszámítási alapja meglegyen, hanem azért is, mert csak a kárnak széleskörű elosztása teszi a kár kollektív megtérítését könnyen elviselhetővé. Minél 1 Ebben a meghatározásban csak egy — igaz, elég jelentékeny — ága a biztosításnak, a tőkebiztosítás nem talál helyet. Ez azonban, mint erre alább rátérünk, a biztosítás azon határesete, mely már szorosan érintkezik a takarékossággal. Ä
