Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
V. Rész. Közlekedési politika - II. Fejezet. A vasutak
215 vasútügynek is vannak vonatkozásai, amelyeket minden részletre kiterjedő mértékben csak az illető ágazatban működők ismerhetlek. A közlekedésügynek, vagy éppen a vasútügynek önálló tudományként való megalapozását ez azonban távolról sem indokolhatja meg, mert gazdasági vonatkozásaiban a közlekedés kérdései csak szélesebb látókörrel oldhatók meg sikeresen. Nagymértékben áll ez a tarifakérdésre. A vasúti tarifaképzésben folytonosan az önköltséget hangoztató tarifapolitikusok csak magától értetődő dolgot követeltek, amenynyiben azt kívánták, hogy a vasút önköltségeinek meg kell térülniök a szállítási díjakban, de nem vették észre, hogy az önköltség a forgalmazott mennyiségnek függvénye, továbbá azt, hogy egyes cikkekre vonatkozólag _még adott forgalomnál is alig lehet a vasút önköltségét még csak hozzávetőleg is kiszámítani. Hiszen vannak esetek — p. o. midőn a személyszállító vonathoz teherszállító kocsit csatolnak —, amelyekben még a személy- és teherforgalom költségeinek szétválasztása is igen nagy nehézségekkel jár.1 A szállítási költségeknek az egyes cikkekre való elosztása természetesen még nehezebb. A vasúti tarifapolitikának a gazdasági ágak településére vonatkozó hatása is csak későn keltette fel a tarifapolitikusok figyelmét. Mindenesetre csak legújabban keltett figyelmet az, hogy a nagy ipari gócpontoknak való erős kedvezés nemcsak előnyös hatásokat váltott ki. Arra viszont, különösen Németországban, már jókor ráterelödött a figyelem, hogy ritkábban lakott mezőgazdasági vidékek fellendítése érdekében milyen sokat tehet a vasutak tarifapolitikája. Igaz, hogy ebben az agráriusoknak kedvező általános politika volt az elsősorban ható tényező. Launhatdt: Theorie der Tarifbildung. Berlin, 1890. — Engländer, 0.: Theorie des Güterverkehrs und der Frachtsätze. Jena, 1924. — Merkert, E.: Kernpunkte der Preisbildung in Verkehrswesen. Berlin, 1937. — Adtilph, E.: Eisenbahn-Gütertarifwesen. Berlin, 1933. — Colton, C.: Transports et tarifis. 3. kiad. Paris, 1908. — Metzger, R.: Die Differentialpreise im Verkehr, ihr Wesen, ihre Ursachen und ihre Bedeutung. Zürich, 1933. — Pauer: Lehrbuch des Eisenbahntarifwesens. Wien, 1900. — Rank, E.: Das Eisenbáhntarifwesen. Wien, 1895. — U. a.: Die Eisenbahntariftechnik. Wien, 1902. — Ulrich, Fr.: Das Eisenbahntarifwesen. Berlin, 1886. — U. aPersonentarifreform und Zonentarif. Berlin, 1892. — Reitzenstein: Die Gütertarife der Eisenbahnen. Berlin, 1879. — Matlekovits S-: A vasúti különbözeti yiteldijak. Budapest, 1875. — György E-: A különbözeti árszabások jogosultsága és hatása. Budapest, 1876. — A zónadíjsrabás és annak eredményei. Közli a m. kir. államvasutak igazgatóság». Budapest, 1892. 8. A közlekedési utak versenye. A vasút születési korszakában tudvalevőleg azt hitték, hogy a vasutak egymással fognak versenyezni. Versenyvonalaik Angliában és az Egyesült Államokban valóban létesültek is, de a vasutak megegyezése a versenyt — a nagyobb távolsági versenytől eltekintve — elég hamar kikapcsolta. A vasútnak aizonban kezdettől fogva valóban versenyt kellett folytatnia, de nem a vasutakkal, hanem a vízi úttal. Két közlekedési eszköz között a versenyt a szállítására való alkalmasság, valamint a szállítási díjak döntik el. A személyforgalomban a vasút a folyami hajózással és a csatornákkal, szemben is gyorsaságánál fogva fölényben van, hacsak nem olyan utakról van szó, amelyek természeti szépségüknél fogva vonzzák magukhoz az utasokat. Az áruszállítás terén, kivált a régebben kisebb költségekkel épített csatornák, kiállták a versenyt, főkép a tömegszállításra vonatkozólag. Az uszályok igen nagy hordképessége, amely a holtteher és a haszonteher közötti arányt igen előnyösen befolyásolja, fölényt ad ilyen áruszállításnál a hajózásnak. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ez a fölény főkép csak egyes tömegcikkeknél érvényesül. így Németországban különösen az ércek és a gabona magaslanak ki a hajózási forgalomban. Nálunk a folyamhajózás különösen a gabonaszállítás terén fejlődött ki erősen. Már a darabáruforgalom terén csak a partmenti forgalomban fejthetett ki a víziút valamelyes komoly versenyt Adott körülmények között a vasút és a hajózás közötti verseny erősen kiélesedhetik. Erre nálunk is volt példa. A Budapest—Győr közötti vonal kiépítése után ugyanis 1 A különböző költségek szétválasztásával járó nehézségeket behatóan fejtegeti W. Wolff és F .Schwabach e. i. m. a 298—301. old.
