Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
V. Rész. Közlekedési politika - II. Fejezet. A vasutak
216 erősen érezhetővé vált az Al-Dunáról Bécsbe irányuló szállítmányoknál az osztrák befolyás alatt álló Gőzhajózási Társaság versenye. Baross Gábor kezdeményezésére a Magyar Kir. Államvasutak 1888-ban hajóforgalmat létesítettek a Dunán e verseny leküzdésére. A kísérletnek azonban nem volt sikere, mert jelentős áldozatokat kívánt az ÁllamvasutaktóL A közúti forgalom terén sebességénél, olcsóságánál, szabályosságánál és biztonságánál fogva a vasút fölénye oly nagy, hogy e téren igazán nagy távolságokra vonatkozólag monopolisztikus helyzetbe került1 Ez az állapot addig tartott, almíg a korszerű közlekedés két eszköze,. a gépkocsi és a repülőgép meg nem jelentek a látóhatáron. E két legújabb közlekedési eszköz bizonyos vonatkozásokban lényegesen megváltoztatta a helyzetet A gépjármű elterjedése mindenekelőtt a személyforgalmat érintette. Eleinte csak kis mértékben, de az automobilok terjedésével már érezhetően kezdte eleinte a kisebb távolságokra szóló forgalmat abban a vonatkozásban magához ragadni, amely a legfizetőképesebb rétegeket1 2 foglalja magában. Majd a városi közlekedésben jelentkezik az autó versenye az autóbusz alkalmazásával. Az autóbuszközlekedés gyorsasága és simulékonysága, vagyis a vonalak eltolhatósága a városi közlekedés igen alkalmas eszközévé teszik e járművet. Nemsokára, különösen az Egyesült Államokban, később Németországban és Svájcban is, számbavehető mértékben megindul az interurbán, vagyis a városokat összekötő autóbuszközlekedés is. Ezzel az automobil már egy bizonyos, de mégis korlátoltabb méretű tömegforgalmat is vonz magához. Rövidesen azonban a gépjármű a teherforgalom terén is számbavehető versenyt kezd támasztani a vasútnak. A kicsinyhitűek a vasutak helyzetét eleinte szinte reménytelennek tartották és még az a nézet is felmerült, hogy a vasút elavult közlekedési eszköz, amelynek vágányait el kell távolítani.3 Ezt a sötétlátást az élet fejleményei nem igazolták. A vasutaknak a gépjárművek elterjedése kétségtelenül érzékeny vesztéségeket okozott; a személyforgalomban4 5 * és az áruforgalomban is a legjövedelmezőbb szállításokat vonta el tőlük. A helyzet higgadtabb megfontolásával azonban fel kellett ismerni, hogy minden közlekedési eszköz forgalmának megvannak a természetéből folyó határai és így a képkocsi sem teheti feleslegessé a vasutakat és nem értéktelenítheti el azokat a nagyméretű beruházásokat, amelyek a vasutakban fekszenek.8 Közelebbi megfontolásra lassankint megérlelődött az a gondolat, hogy a vasút és a gépkocsi forgalmi körének összehangolása irányában kell a megoldást keresni, mert ha feltétlenül igazuk van is azoknak, akik a vasútba fektetett hatalmas összegű tőkék pusztulását elkerülendőnek vélik, nem kevésbbé igaz az is, hogy a gépkocsi használata örvendetes haladást jelent a közlekedés terén és annak a vasutak érdekében való elnyomása ellenkezik a haladás szellemével. Eszközöket és módokat kellett tehát keresni a két szempont összeegyeztetésére. A gépkocsiforgalom egyébként sem maradhatott minden szabályozás nélkül. Mihelyt ugyanis a gépkocsik száma erősen megnövekedett, éles verseny keletkezett a gépkocsifuvarozás terén. Azok a tényezők, amelyek a vasutak versenyét nehezítik, mint a pálya kötöttsége, a beruházások jelentékeny 1 Elég nagy távolságokra azonban, kivált mezőgazdasági cikkeknél, a lappangó verseny megmarad és a vasúti tarifák erősebb emelése esetében kivételesen a szekér versenye is érvényesülhet 2 Bizonyítják ezt a svájci adatok, amelyek szerint 1913-hoz viszonyítva az I. oszt. utaisok száma 1929-ben majdnem 40%-kal, a II. oszt.-é 15%-kal csökkent, míg a III. oszt. utasoké 38%-kal növekedett. (Bundesbahnen und Automobil. Bern, 1930, a 8. old.) 8 V. ö. M. de Coninck: La mórt du rail. Paris, 1931. 4 A gépkocsi gyors elterjedése folytán legelőször és legerősebben az Egyesült Államokban volt ez észlelhető, ahol 1920 utón a vasutak személyforgalma 30%-kal csökkent. 5 A világ vasúthálózata a • gépjármű térfoglalásával nem csökkent, továbbra is építettek új vasúti vonalakat. (V. ö. Bundesbahnen und Automobil. Bern, 1930, a 6. old.)
