Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
V. Rész. Közlekedési politika - II. Fejezet. A vasutak
314 tengeri kikötők felé való terelése. Ilyenkor irány tarifával állunk szemben. Ilyen volt nálunk az Adriatarifa, amelynek Fiúmé forgalmának emelése volt a célja. Egyre több áru deklasszifikálásával és díjkedvezmények nyújtásával a vasúti tarifák bonyolult szerkezetté lettek. Egyre bővült az áruosztályok száma, amelyekbe a szállítási díj szempontjából az áruk Boroztattak. Ez azonban elengedhetetlen következménye annak, hogy az élet bonyolultsága figyelembevételt követel a vasúti tarifák megállapításánál. Amióta a vasutak önköltségének behatóbb elemzése megmutatta, hogy a szállítás költségei a távolsággal nem nőnek arányosan, az egyszerű kilométertarifa helyett itt is mindinkább a lépcsőzetes tarifát kezdték alkalmazni. Ebben az irányban hatott egyébként már az is, hogy az áruszállítás költségei, közelebb vizsgálva két részre bonthatók, amelyeknek csak az egyike függ össze a befutott úttal. Ez a szorosabb értelemben vett szállítás költsége, amely mellett azonban a költségeknek egy másik eleme is figyelembevételt kíván, t. i. a feladott áru kezelési költsége, amely egyformán felmerül, akár kisebb, akár nagyobb távolságra történik az áru szállítása. Az áruk feladásai, lemérése és a rendeltetési helyen való kiszolgáltatása ugyanis költséges folyamat. Ezeknek a költségeknek az ellenértékét kezelési díj címén a tarifák külön állapítják meg. Ezzel a szállítási díj a kilométertételek változtatása nélkül is lépcsőzetes jelleget nyer, mert a kezelési díjat kisebb távolságra való szállításnál éppen úgy meg kell fizetni, mint hogyha nagyobb távolságra történik a szállítás. A vasúti tarifák a közgazdaság fejlődésére mélyremenő hatást gyakorolnak, amelynek egyes vonatkozásait csak idővel kezdték tisztán látni. Az üzleti élet erre az értéktarifa térhódításával lett figyelmessé. Ez még akkor történt, amikor a magánba suták bonyolították le a forgalom legnagyobb részét. Éles támadások célpontjai voltak a rendes tarifaképzéstől való eltérések, kivált az ú. n. különbözeti tarifák,l mert akár hosszabb távolságra alacsonyabb díjak számításáról, akár más alapon való kedvezésről van szó, a tarifa valóban befolyásolja a versenyviszonyokat. Sokan azzal vádolták a vasutak vezetőit, hogy kényük-kedvüktől függ, hogy milyen termelési ágnak, л-agy vidéknek kívánnak kedvezni. Ez természetesen túlzás, mert az áruk szállítási körzete nemcsak a szállítási költségektől függ, de az kétségtelen, hogy ezek a gazdasági fejlődés menetére mélyremenő hatást gyakorolnak. Közelebbi vizsgálatok megmutatták, hogy a termelés telephelyeinek megválasztására és fejlődésére sok tekintetben döntő a vasutak tarifapolitikája. Helyesen állapította meg Sehultz-Kiesow többek között azt, hogy a nagyüzemek keletkezését Németországban a vasutak tarifapolitikája mennyire előmozdította. így volt ez természetesen máshol is. Ebben különösen a kivételes díjszabásoknak volt nagy szerepük, mert a tüzelőanyagnak és a nyersanyagoknak nagyban л^о olcsó beszerzését tették lehetővé. De a vasúti tarifák nemcsak az ipari termelést befolyásolták, hanem a mezőgazdaságét is. Alacsony díjszbásaikkal a termények szállítási körzetét erősen kitágították és ezzel a termelés irányát is jelentékenyen befolyásolták. Ez is mutatja, hogy milyen nagyjelentőségű az állam tarifafelségjoga, mert a termelésnek az ország egészére vonatkozó befolyásolása állami irányítást kíván. A vasutak tarifapolitikájáról időnkint lefolyt heves viták például szolgálhatnak arra, hogy milyen eltévelyedések származhatnak abból, ha egyesek a gazdasági politika egyes területeit mint egészen sajátos ismeretágat, a közgazdaságtól elkülönítve igyekszenek kiépíteni. Mint a gazdasági politika minden fejezetének, úgy természetesen a 1 A különbözeti díjak ellenzői főképen a lépcsőzetes tarifa ellen küzdöttek. Sax meghatározása is így értelmezi a különbözeti díjszabást. (V. ö. Német Közgazdák 1878. évi kongresszusáról készült előadmányát. Bericht über die Verhandlungen des 18 Kongresses Deutschen Volkswirte zu Polen. Berlin, 1878, а 93. old.) Mások tágabban értelmezték a különbözeti díjak fogalmát.
