Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - III. Fejezet. Az infláció és a valutarendezés
178 viszonya erősen eltolódik, szükség lehet arra, hogy a devalváció fokához mérten az infláció előtti árak figyelembevételével a fontosabb árak az új pénzegységben hatóságilag állapíttassanak meg, mint ahogy ez nálunk 1946 nyarán történt. A devalváció, bár brutálisabb eszköz, mint a defláció, hosszabb infláció után tökéletlenségei ellenére is előnyösebb, mert egyszerre intézi el a kérdést, ezzel a közgazdaság hosszabb ideig való nyugfalanítását elkerüli és nem idéz elő zsugorodási folyamatot. Külföldi viszonylatban a devalváció a valuta leértékelését jelenti, vagyis a régi paritás elejtését, és a külföldi valutákkal szemben új paritás megállapítását. Ez új pénzláb bevezetésével jár, amely szerint a jegybank az aranyat nem a régi pénzlábnak, hanem az újnak megfelelő áron vásárolja. Leértékelésre defláció titán is sor kerülhet, de a defláció a pénzérték olyan emelését is céljául tűzheti és tűzte is ki céljául,, mint p. o. az 1925. évi angol valutarendezésnél, amely az ország valutájának régi paritását állítja helyre. Ezzel szemben a devalváció természeténél fogva új paritás megállapítását követeli. A valuta leértékelését és a devalvációt általában azonosnak szokták tekinteni. Annyiban ez helytálló, amennyiben a devalváció is kisebb számokra vezeti vissza a számszerűleg felduzzadt értékeket. A devalváció ezt azonban közvetlenül csak belföldi vonatkozásban teszi, aminek persze a valuta külföldi értékére is megvan a hatása. A leértékelés ezzel szemben egyenesen a külföldi viszonylatot tartja szem előtt és a belföldi pénz értékének a külföldi pénzegységekhez való viszonyát állapítja meg. A valutaleértékelés célja tehát a belföldi pénz értékének külföldi vonatkozásban a devalváció következményeként való új szabályozása. Ha ilyen szorosabb értelemben vesszük a leértékelést, akkor Anglia 1931. szeptemberben nem értékelte le a fontot, hanem csak megszűnt azt tervszerű módon, devizavásárlásokkal és arany kivitelével régebbi színvonalán tartani. A leértékelés csak az új paritás megállapításával történik, míg a font süllyedése csak tényállás, a piaci mechanizmus következménye, amelyet a jegybank, vagy a kormány tűr, de nem a maga akaratából idéz elő. Braun, G. W.: Technik und Folgen der Devalvation. Bühl-Baden, 1938. — Gilbert, M.: Currency Depreciation and Monetary Policy. 1939. — Gifford, J. L. K.: The Devalvation of the Pound. London, 1935. — Despaux, A.: Les dévaluations monétaires dans l’histoire. Paris, Ш36. — Förster, W.: Theorie der Währungsentwertung. Jena, 1936. — Harris, S. E-: Exchange Depreciation. Oxford, 1936. 5 5. A valutarendezés lebonyolítása. A valutarendezés igen kényes művelet, amely az egé&. közgazdaságra kihat és annak minden területét érinti. Ezért nagy körültekintést igényel és az összes fennforgó körülmények 'gondos mérlegelését kívánja. Mindenekelőtt a valutairendezés időpontját kell helyesen megválasztani. Első feltétele ugyanis az infláció megszüntetése, amely erős elhatározást kíván és csajk akkor valósítható meg, ha a kormánynak megvan az ereje arra, hogy a rendezett állami költségvetés kereteit a gazdasági élet rendes mederbe terelődéséig szigorúan betartsa. Ha ez nincsen biztosítva, hiába alkalmazzuk akár az deflációt, akár a devalvációt, mert az infláció felújulásával a régi bajok ismét megsemmisítik az eredményt. Ha az inflációt valóban sikerül megállítani, akkor célszerű úgy az árszínvonalnak, mint pedig a váltóárfolyamnak megnyugvását bevárni. Az infláció megszűnésével ugyanis bizonyos kiegyensúlyozódási folyamat indul meg mindkét viszonylatban, amely elősegíti a valutarendezés számszerű kérdéseinek a megoldását, vagyis irányítást nyújt arra nézve, hogy az árszínvonalon milyen mértékű helyesbítést tűzzön ki -céljául a valutarendezés és a váltóárfolyam milyen színvonalon való megszilárdítása mutatkozik nagyobb áldozatok nélkül keresztülvihetőnek. Az egész művelet ugyanis a közgazdaságnak felesleges nyugtalanítása, ha utólag derül ki, hogy a stabilizáció alapjául választott paritás nem tartható.
