Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - III. Fejezet. Az infláció és a valutarendezés
177 A defláció kedvezőtlen hatásait erősen fokozza a költségtényezők merev sége. A defláció ugyanis csak akkor menne simán, ha a termékek árával egyidejűleg és legalább is arányosan süllyednének a termelési költségek. Ennek azonban akadályai vannak, mert nem is szólva arról, hogy egyes költségtényezők, mint p. o. bizonyos nyersanyagok árai világpiaci viszonylatban alakulnak, a munkabérek süllyesztése jelentékeny ellenállásra talál ott, ahol a munkásság erősen meg van szervezve.1 Ilyen körülmények között a termelési költségek nehezen szoríthatók le olyan színvonalra, amely megfelelne a termékek csökkent árának. Minthogy pedig a munkások szervezkedése egyre jobban elterjed és a szakszervezetek befolyása növekszik, a defláció akadályai is nőnek. A deflációval kapcsolatban egy nagyjelentőségű tényre hívta fel a figyelmet Ch. Rist. Rámutatott .ugyanis arra, hogy a pénzmennyiség csökkentése sokkal lassabban hat az árszínvonalrá, mint a pénzmennyiség növelése.1 2 Ez az eddig erősen elhanyagolt tényállás közvetlen következménye az előzőkben foglalt megállapításainknak, amelyek szerint a pénz szaporítása nehézség nélkül lehetséges, míg a pénzmennyiség csökkentése nagy nehézségekkel van egybekötve és a döntő tényezőt, a jövedelmek csökkentését nehezebben és nagy ellenállással találkozva tudja csak elérni.3 Végeredményben folyománya ez annak, hogy a forgalmi gazdaságban az árszínvonal könnyebben alkalmazkodik felfelé, mint lefelé. Ezért igazat kell adnunk Rist nek, hogy a defláció nem egyszerű megfordítása az inflációnak mert, bár fogalmilag az, de lefolyásában más természetű, mert az útjában akadályok állanak, amelyek legyőzése időt igényel. 4. A devalváció. Amit a defláció folyamatosan eszközöl, t. i. a pénzforgalom összehúzódását, azt a devalváció, vagy a pénz leértékelése egy csapásra intézi el. .Ezért a deflációt egy kúrához, a devalvációt egy operációhoz hasonlíthatjuk. Azzal, hogy az erősen süllyedt pénzértékben való számolást megszünteti és helyébe egy pénzegységet léptet, amely annak sokszorosával egyenlő, az előbbi pénzegységben kifejezett árak egyszerre és az egész vonalon alacsonyabbak lesznek. Lényegében tehát a devalváció az árszínvonalnak egyszerre és az egcsz vonalon való leszoríása a deflációból származó átmeneti állapotok és árküzdelmek elkerülésével. A gyakorlatban azonban a devalváció sem olyan sima folyamat, mint amilyennek elméletileg látszik. Az árszínvonal nem azonos az olyan egységes és szilárd anyagból készült tárggyal, amelyet fölfelé és lefelé helyezhetek a nélkül, hogy egyes pontjai egymáshoz való viszonyukat változtatnák. Az árak összefüggnek ugyan, de változások esetén egymáshoz való viszonyuk is könnyen megváltozik, nem is szólva arról, hogy még akkor is maradnának a viszonylagos árakban aránytalanságok, ha valóban csak a számolási egység változnék a devalvációval. Hiszen az infláció beteges állapota a közgazdaságnak, amelyben az árak nem mozognak egymással párhuzamosan és a devalváció, ha pontos volna keresztülvitele, az áraknak ezt az állapotát rögzítené. Ezért ennek folyamán hosszú infláció után, minthogy az árak egymáshoz való 1 Szembeszökő példája ennek Anglia deflációja, amelyet az első világháború után a Cunliff-Committee ajánlására hajtott végre. A nagykereskedelmi index 1913-hoz viszonyítva L921-ben 197 volt, 1926-ban 148-ra süllyedt, míg a bérindex évi átlagban legfeljebb 98-ra szállt alá, tehát közel a háború előtti magasságát tartotta meg. (V. ö O. Etnminger: Die englischen Währungsexperimente der Nachkriegszeit. Weltwirtschaftliches Archiv. 40. köt. a 286. old.) 2 V. ö. La déflation en pratique. Paris, 1924, а 148. old. 3 Hist ugyan nem erre helyezi a súlyt, hanem arra, hogy a jós/áginennyiség növelése gyorsabban süllyeszti az árakat, mint a pénzmennyiség csökkentése. Ebben igaza van, de mégis lényegesnek azt kell tartanunk, hogy az árak süllyedése irányában alkalmazkodás több akadályba ütközik, mint az árak emelkedése és ezért lassúbb a defláció hatása. Dr. Heller: Közgazdaságtan II. köt. 1 2