Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
III. Rész. Kereskedelmi politika - II. Fejezet. Külkereskedelmi politika
139 lem kérdését* Minden érdekeltség természetszerűleg igyekszik kereseti lehetőségeit oly előnyösen alakítani, amennyire csak lehet. A vámvédelem a jövedelmezőséget emeli és ezért mindenkor nagy a kísértés ily védelem követelésére. A legnagyobb veszedelem abban van, hogy a kormány a pártviszonyok mérlegelésével kénytelen a politikai pártoknak engedményeket tenni, ezek pedig választóik előtt annál előnyösebb színben tűnnek fel, minél inkább engednek a kereseti viszonyok javítására irányuló törekvéseknek, ha a javítás valóban más rétegek hátrányával jár is. Az érdekeltségek erősen beleszólnak a küzdelembe és a legkényelmesebb álláspont, mindenkor lehetőleg az összes érdekeltségeknek engedni és közbenső megoldást találni. Itt van a vámvédelem Achilles-sarka. Egyik helyen alkalmzava, vágyakozást kelt más termelési ágakban is és a termelési ágak egymásbakapcsoltságánál fogva, amilyen a nyersanyag, a félgyártmány és a készgyártmány kapcsolatai, folyamatos követelésekhez és áremelkedésekhez vezet. Ezzel könynyen eltorzítja az árak egymáshoz való viszonyát és széleskörű áremelkedésekhez vezet, amelyek folytán könnyen elvesznek azok az előnyök is, amelyek egyes indokolt védvámokból származnak. Ha szemünk előtt tartjuk azt, hogy tisztán gazdasági szempontból egyes, fent tárgyalt kivételektől eltekintve, a nemzetökzi munkamegosztásba való bekapcsolódás az előnyös és a vámédelem gyakran más cél érdekében való áldozatot jelent, óvatosan kell vele élni. A vámvédelmet oly orvosságnak kell felismernünk, amelyet csak elővigyázatosan szabad alkalmaznunk, ha nem akarunk a nemzetgazdasági szervezetnek vele többet ártani, mint amennyit neki vele használunk. A vámvédelem alkalmazásának veszélyei nem a gazdasági megfontolásokban, hanem a politikai szempontok érvényesülésében vannak. Amíg a gazdasági politika az érdekképviseletek vezetőszerepére van felépítve és a kormányzat nem követeléseik közérdekből való szigorú elbírálására, hanem csupán lehető összeegyeztetésére irányul, addig a védvámrendszernek hátrányai elkerülhetetlenül túltengenék előnyei felett. 12. A kiegyenlítő vámok mellett felhozott érvek, A védvámok hívei, mint fent említettük, számos hangzatos jelszót kovácsoltak törekvéseik népszerűsítésére. A politikai küzdelem jeligéiről van szó, amelyek a pártküzdelmek hevében keletkeztek és a nagy tömegek felfogásának megnyerésére irányulnak. E téren a tudományos érvelés felett mindig előnyben van az, ami elsősorban az érzelemre hat és ezen keresztül keresi az értelem megnyerését is. Demokratikus korunkban természetesen elsősorban a széles néprétegek előnyeit hangoztató szociálpolitikai érvekkel lehet hatni. Ezért a kiegyenlítő vámoknak azzal akarnak szociálpolitikai ízet kölcsönözni, hogy a munkásosztály számára való előnyös voltukat igyekszenek bizonyítani. Különösen a magasabb bérszínvonalú országokban lép a vámvédelem szociálpolitikai indokolása erősen előtérbe azzal a tetszetős érveléssel, hogy a vám a bérszínvonal magasságát védi. E szerint tehát a védvám azért előnyös és szükséges, hogy a rosszabb béreket fizető külföld árui ne árasszák el az országot és ezzel ne kényszerítsék ki a bérszínvonal leszorítását. Kétségtelen, hogy a munkások széles rétegének lehető magas életszínvonala a nemzeti jólét szempontjából kívánatos. A kérdés csak az, hogy valóban lehet-e a külföldi verseny elhárításával magasabb bérszínvonalat biztosítani. A munkabér magassága számos tényezőtől függ, amelyek között a lakosság életigényei, a munkakínálat terjedelme és a munka termelékenysége lépnek legerősebben előtérbe. Ezek közül a vámvédelemmel csupán a munkakereslet nagysága áll összefüggésben, amennyiben a védvám által teremtett vállalkozási lehetőségek a munkakeresletet növelik. E tekintetben tehát a vámvédelem valóban segítséget nyújthat a bérszínvonal emelésére, valamint a munkanélküliség enyhítésére. Ezzel az előnnyel azonban a nemzeti termelékenység csökkentése áll szemben akkor, ha mesterségesen fejlesztett termelési ágakról van szó, amelyek felkarolása csak a termelési tényezők
