Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
III. Rész. Kereskedelmi politika - II. Fejezet. Külkereskedelmi politika
138 ellentétet, csökkentik a gazdasági felelősség szellemét és arra ösztönzik а gazdasági érdekcsoportokat, hogy maguk számára is megszerezzék a vámvédelem előnyeit. A vámok nagy része mint nevelő vám kezdi pályafutását és később mint kiegyenlítővám állandósul. Ennélfogva a nevelővám nem szokta megtartani azt, amit ígér, hogy t. i. csak ideiglenesen a kezdet nehézségeinek elhárítására fog szorítkozni Mihelyt az illető iparág kifejlődött, azzal szoktak ugyanis érvelni, hogy tőkeveszteséget és munkaalkalomveszteséget jelent, ha tovább fenn nem tartják vám segítségével az illető iparágat. Ha azonban a nevelővám csak ott nyerne alkalmazást, ahol az fogalmának megfelel, t. i. ott, ahol végeredményben vámvédelem nélkül is megállaní tudó iparágat fejleszt ki, akkor további fenntartására nem volna szükség. A védvámok egy másik része egyenesen következménye a már alkalmazott vámoknak, mert ha a nyersanyagot vagy a félgyártmányt vámmal drágítom, nyilvánvaló, hogy a készgyártmányt is védenem kell, különben a külföldi termelésnek egyenesen előnyt nyújtok. Ha ezeket a tényeket nem igazolná a vámpolitika története, akkor a vámvédelem sokkal enyhébb megítélésbein részesülhetne, mint e fokozódási irányzatának adottsága mellett. Minden elhatározásnak, amely a vámvédelem kérdésében történik, e tényt erősen szem előtt kell tartania. 11. A védvám alkalmazásának határai. Ha a védvám bizonyos körülmények között nemzeti szükségszerűség, másrészről pedig alkalmazásának tagadhatatlanul jelentékeny hátrányai is vannak, akkor a védvámot oly áldozatnak kell tekintenünk, amelyet bizonyos körülmények között a nemzeti lét magasabb céljaiért hoznunk kell. Ez az áldozat csak átmeneti és ideiglenes a nevelővámoknál és átmeneti aiz oly kiegyenlítő vámoknál is, amelyek a termelési tényezők átcsoportosításából származó súrlódási veszteségeket vannak hivatva kiegyenlíteni. Állandó áldozat azonban a nem ily veszteségek elhárítására irányuló kiegyenlítő vám, mégpedig a honvédelmi szempontból alkalmazott vám kivételével oly áldozat, amelyet a nemzet lakosságának egy része hoz a másikért. Leginkább nyilvánvaló ez akkor, ha a szaporodó népesség számárai új kereseti lehetőségeket kíván teremteni a védvám, ezáltal lehetővé teendő azt, hogy a nemzet termelőerőin többen osztozzanak annak ellenére is, hogy ezzel kevesebb és csökkenő termelékenységi hányad esik egy-egy lakosra. Ha a védvám alkalmazása mindenkor közvetlen, vagy közvetett áldozatot kíván, akkor nyilvánvaló, hogy alkalmazásában mértéket kell tartani, gondosan mérlegelve azokat az előnyöket és hátrányokat, amelyek minden egyes esetben a vámvédelem alkalmazásából származnak. A vámvédelem gyakorlati kérdései tehát ott, ahol élni kell vele, mindig alkalmazásának határaira vonatkoznak. A védvámok szélesebb körben való alkalmazásával a nemzetgazdaság két előnyről mond le. Az egyik az, hogy nem kapja meg az árut azon az áron, amelyen a külforgalom szabadon hagyásával megkaphatná. Ennélfogva adott nemzeti jövedelem mellett kevesebbet fogyaszthat belőle. A másik előny, amelyről lemond, a nemzet termelő erőinek a legelőnyösebb kihasználása, mert azáltal, hogy munkaerejét és tőkéjét adottságai között kevésbbé eredményes termelési ágakra fordítja, ezeknek egy részét elvonja az előnyösebb felhasználásoktól. Ezekkel a hátrányokkal szemben állnak azok az előnyök, amelyek új termelési ágak keletkezéséből és meglévők fejlődéséből származnak. Ezeket az előnyöket, amilyen elsősorban a munkaalkalmak teremtése, nem szabad lebecsülni. Esetről-esetre gondosan szembe kell azonban állítani velük az említet# hátrányokat és ennek alapján kell eldönteni azt, hogy a vám valóban javára szolgál-e a nemzetnek. Ennek alapján a védvám alkalmazása határainak kijelölése nem is ütköznék nagyobb nehézségekbe, ha a kérdés eldöntése mindenkor a gazdsági szempontok esetről-esetre való alapos elbírálása kapcsán történnék. Sajnos, ezt nagyon megnehezíti a politika, amely mindig nyomon kíséri a vámvéde-
