Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
III. Rész. Kereskedelmi politika - II. Fejezet. Külkereskedelmi politika
135 Angliából késeket és finom szerkezetű munkagépeket, míg az evőeszközgyártás, mint tömeggyártás, hatalmasan kifejlődött, éppúgy, mint a gépgyártás azon ágai, amelyek standardizálhatók. Érdekes példákat nyújt Anglia legújabb vámtörténete a neveíóvámokra; így p, о. a műselyemiparban, amelynek termelését a vám jelentékenyen emelni tudta. Tagadhatatlan, hogy Magyarországon a textilipar kifejlődését az osztrák verseny erősen hátráltatta. 1920 óta a magyar gyáripar a- védvámok hatása alatt gyors fejlődésnek indult. 1923-ban csak 16.092 munkást foglalkoztatott, 1929-ben pedig a gazdasági depresszió ellenére is már 47.795 munkást. Hogy túlhajtott vámokkal milyen eredményeket lehet elérni, arra nézve tanulságosak a következő adatok. Németországnak magas vámok alkalmazásával búzabevitelét, amely 1925—29-ben 19'8 millió métermázsát tett ki, 1934—35-ben sikerült 3’2 millióra, Olaszországnak 22'4 millió métermázsáról 5 millióra leszorítani. 1929-től 1934-ig Németország friss és fagyasztott marhahúsbevitele Г2 millió métermázsáról 28.000 métermázsára csökkent.1 Magától értetődik, hogy ezek az eredmények csak jelentékeny áremelkedések kíséretében voltak elérhetők. A védvámok gyakran a termelési tényezők vándorlásához vezetnek, amennyiben külföldi vállalkozás és tőke az országon belül alapít gyárakat. Így Ohlin szerint Kanadában több mint 700 oly részvénytársaság működik, amelyet "az Egyesült Államok polgárai alapítottak.2 Taussig, F. Some Aspects of the Tariff Question. An Examination of the Development of American Industries under Protection. Cambridge (Mass.), 1931. — Reichlin, A.: Der schweizerische Zolltarif und seine Schutzwirkung. Zürich, 1932. — Findlag, R. AL: Britain under Protection. London, 1934. 8. A vámok hatása a fogyasztásra. A nemzeti gazdagodás kifogástalan eszköze lehetne a védvám akkor, ha a fogyasztásra is ugyanoJyan hatással volna, -mint a termelésre. Sajnos, azonban a dolog természeténél fogva a vámvédelemnek a fogyasztásra éppen ellenkező a hatása, mint a termelésre. Ugyanaz az áremelkedés, amely a termelő számára ösztönzést jelent, összehúzódásra készteti a keresletet A vám tehát, ha célját eléri és áremelkedéshez vezet, akkor a fogyasztás összehúzódása irányában hat. Hogy ez különböző mértékben következik be, a szerint, hogy merev, vagy rugalmas az egyes cikkek iránti kereslet az természetes és ezért a vám a keresletben eltolódásokat okoz, tehát a fogyasztást egyenlőtlen mértékben szorítja meg. A népesség életszínvonalának szempontjából hatása annál károsabb, minél inkább elsőrendű élet szükségleti cikkek drágulásához vezet. Minthogy a termelés önmagában nem cél, hanem csupán eszköz a nemzet életszínvonalának emelésére, a vámoknak a fogyasztásra gyakorolt befolyása végeredményben a gazdálkodás végcélját veszélyeztetheti. Ezzel szemben azzal szoktak érvelni, hogy a védvám a termelés fejlesztésével új kereseti lehetőségeket is teremt és ezzel a lakosság fogyasztóképességét is emeli. Ezt nem is lehet kétségbe vonni, de figyelmünket a vámok összhatására kell irányítani, vagyis figyelembe kell venni azt is, hogy minél általánosabban alkalmazzák a vámokat, annál inkább lerontják az új kereseti lehetőségek által nyújtott hatást, mert az árak emelkedése végeredményben könnyen odavezet, hogy a nagyobb jövedelmeknek, amelyeket a védvám tesz lehetővé, csak az előbbi, vagy még ennél kisebb valóságos vásárlóképesség felel meg a pénzérték változása folytán. Tetézi ezt a hátrányt az, hogy, mint minden áreltolódás, a védvám is egyenlőtlen mértékben érinti a lakosság különböző rétegeit és egyes gazdasági csoportok helyzetének javulásával mások helyzetének rosszabbodását idézi elő. Ezzel elérkeztünk a vám azon hatásához, amely a jövedelemeloszlással kapcsolatos. 1 V. ö. The Improvement of Commercial Relations between Nations. Paris, 1936, a 119—120. old. * B. Ohlin: Die Beziehungen zwischen internationalem Handel und internationalen Bewegungen von Kapital und Arbeit. Zeitschrift für Nationalökonomie. II.' köt. 193— 194. old.
