Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
III. Rész. Kereskedelmi politika - II. Fejezet. Külkereskedelmi politika
134 súlyozni a termelési költségek növelésével és egyes árucikkek keresletének összehúzódásával. Minél nagyobb mértékben nyer a védvám alkalmazást, annál inkább eltorzítja a nemzeti termelőerők felhasználását azzal az állapottal szemben, amely az árak mesterséges befolyásolása nélkül előállana. A vám ugyanis mesterséges beavatkozás a piaci viszonyokba és amennyiben nem eddig ki nem használt termelőerőket kapcsol be a termelésbe, könnyen ellene hat annak, hogy a termelési tényezők azok felé a termelési ágak felé tóduljanak, amelyek a nemzetgazdaság természetes és kulturális feltételeinek legjobban felelnek meg. Végül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a vámvédelem a külföldi verseny elhárításával azt az ösztönzést csökkenti, amelyet a verseny a termelés technikai és üzemi tökéletesítése irányában gyakorol. Némileg találó az a felfogás, amely a vámvédelemben a hátramaradás jutalmát látja. Legalább is bizonyos üvegházi, zsibbasztó levegőt teremt a vámvédelem a termelés számára, midőn azt a külföldi verseny élesztő szelétől elzárja. Így p. o. nem alaptalan az a vád, hogy a gabonavámok könnyen a gabonatermelésnek oly mértékben való fenntartását teszik lehetővé, amely már nem felel meg a közgazdaság fejlettségi fokának és ezzel gátolják a mezőgazdaságnak a változott viszonyokhoz való alkalmazkodását. Ezzel adott körülmények között nemcsak a közgazdaságot, hanem magukat a gazdákat is károsítják, akik belterjesebb gazdálkodás mellett jobb üzleti eredményeket érnének el.1 Ez a szempont komoly megszívlelést érdemel, ha megfontoljuk, hogy a gazdasági politika feladata nem lehet más, mint a közgazdaságnak a termelési tényezők igazán előnyös kihasználására ösztönzése. Ahol hanyag és kényelmes módszerekkel is lehet •• boldogulni, ott aligha fog az igazi gazdaságosság, a szorgalom és az élelmesség kifejlődni. Ahol csak a megfeszített munka és üzleti szervezés tudnak érvényesülni, ott kétségtelenül nagyobb lesz az ösztönzés e tulajdonságok kifejlesztésére, mint ott, ahol az állam a külföldi verseny távoltartásával a könnyebb módon való boldogulás lehetőségét nyitja meg. Taussignak bizonyára igaza van, ha azt állítja, hogy Angliában és Svájcban a tehetségek érvényesülésének kedvező demokratikus szellem, amely elhárította egyes csoportérdekeknek az összeség rovására való érvényesülését, hatalmas rúgója volt a gazdasági fejlődésnek.1 2 Ha nem akarjuk a találékonyságot és élelmességet egyes nemzetek személyes tulajdonságának minősíteni, akkor el kell ismernünk, hogy e tulajdonságokat lehet fejleszteni vagy elernyeszteni. A kényelmes meggazdagodás lehetőségeinek megnyitása pedig semmiesetre sem fejlesztheti őket. Kétséget nem szenvedhet, hogy egyes termelési ágak minden vámvédelem nélkül hatalmas kibontakozásra képesek, mert természetes feltételeik megvannak. A magyar malomipar sohasem élvezett vámvédelmet és mégis hatalmasan fejlődött. Az angol és a svájci ipar is e nélkül bontakoztak ki. Viszont egyes termelési ágakat vámvédelemmel sem lehetett kifejleszteni. Az Egyesült Államokban, mikép Taussig kifejti, nem járt sikerrel a kendertermelés vámvédelme, mert az amerikai munkás aprólékos munkára nem alkalmas és a cukoripart is csak ott lehetett kifejleszteni, ahol a bevándorlók olcsó munkaereje e célra rendelkezésre áll, pedig az Egyesült Államok éghajlata más vidékeken is alkalmas e termelési ágra. Tanulságosan mutat rá Kale arra, hogy Indiában a papíripar kifejlesztése miért nem sikerülhet vámvédelemmel sem. Itt ugyanis az egyes papírmennyiségekből oly csekély a fogyasztás és oly távolságokra kellene a papírt szállítani, hogy az országban való gyártása nem fizeti ki magát.* A termelés feltételei annyira sokoldalúak, hogy ezeket egyszerűen vámvédelemmel pótolni nem könnyű. Oly iparágak fejlesztésében a vámok alkalmazása nagy sikereket ért el, amelyekben igazán csak arról volt szó, hogy átmenetileg nehezíttessék a behozatal. Így az amerikai vasipar hatalmas lendületet vett a védvámok segítségével, de csak ott, ahol az amerikai nép adottságaival számolt. Ahol a tömeggyártás nem lehetséges, ott a sikerek elmaradtak. így az Egyesült Államok nagymértékben importáltak Németországból és * 1 V. ö. erről többek között az österr. Volkswirt XXIII. köt. (1931.) 1132. old., ahoi arra történik utalás, hogy a gabona vámok sokszor nem a kisgazdák, hanem a tőkeszegény nagybirtokosok javára szolgálnak. 2 V. ö. Theorie der internationalen Wirtschaftsbeziehungen. Berlin, 1929, az 56. old. * Kale: Economics of Protection in India. Poona, 1920. L. 5b—52. old.
