Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
III. Rész. Kereskedelmi politika - II. Fejezet. Külkereskedelmi politika
129 kívánni azt, hogy örökké megmaradjanak a gazdasági fejlődésnek alacsony lépcsőjén, ameilyet egyes szerencsésebb versenytársaik már túlhaladtak. A nemzeti szempont még mindig nem jut voltaképen igazi elvi ellentétbe a szabadkereskedelmi elmélettel akkor sem, amidőn azokat a súrlódási veszteségeket hangsúlyozza, amelyek előállanak akkor, ha az egyik termelési ág jövedelmezősége a külföldi verseny folytán aláezáll és a tőkének, valamint a munkának más elhelyezést kell keresni. Ez az új elhelyezkedés nemcsak időbe telik, amely már magában termelési veszteséget jelent, hanem igen jelentékeny tényleges veszteséggé is alakul azáltal, hogy értékes/termelési berendezések feláldozását követeli, kivált ott, ahol nagy álló tőkéről van szó. E veszteségek tehát oly tényezőnek tekintendők a vámpolitika szempontjából, amelynek a jelentősége a nagyipar fejlődésével napról-napra nő. A nemzeti politika fontos követelménye tehát e veszteségek lehető elkerülése, kivált akkor, amidőn kilátás lehet arra hogy az illető termelési ág egy átmeneti idő után ismét jövedelmező lesz. A nemzetközi versenyben az idegen termelési fölény lehet ugyanis átmeneti, amelynek elmúlása, után az illető termelési ág ismét életképessé lesz. A leépítés és újjáépítés pedig gyakran óriási veszteségeket jelent. Már Smith Adám nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a vámvédelem hirtelen megszüntetése kerülendő akkor, ha a munkások széles, rétegeinek munkaalkalmát veszélyezteti1 és Malthus sem mulasztotta .el ezt kiemelni.* Mindketten a szabadkereskedelem iránti rokonszenvük ellenére is elismerték tehát, hogy a vámpolitikának nem szabad a szociálpolitikai szempontot elhanyagolnia. Nem elég azonban a vámpolitikában esupán a már meglevő iparágakra szorítkozni. A gyarapodó lakosság parüncsolóan kereseti alkalmak teremtését kívánja, amelyeket a hazai közgazdaságnak kell nyújtania akkor, ha a népességi felesleg elhelyezésére a nemzetnek nem állanak rendelkezésére gyarmatok, amelyek e népfeleslegnek a hazai közgazdaságot gyarapító elhelyzekedéeét biztosítják. A nemzeti gondolat elválaszthatatlan folyománya e követelmény, mert tartalma az, hogy a nemzetnek fiai gazdasági elhelyezkedési lehetőségeiről gondoskodnia kell. Erre a célra természetesen elsősorban a nemzetgazdaság lappangó erőforrásait kell felhasználni. Ha azonban más lehetőség nem kínálkozik, a külföldi versenynek védvámok útján való gyengítésétől sem szabad visszariadni. Ugyanez áll súlyosabb és tartósiabb válságok esetére is, amikor a munkanélküliség enyhítésére ugyancsak a külföldi verseny csökkentése nyújthat segítséget.* 5. A nemzeti követelmények és a gazdaságosság szempontja. A nemzeti lét fenti követelményei nem hagyhatnak kétséget az iránt, hogy a korlátlan forgalmi szabadság nem minden esetben felel meg a magasabb nemzeti szempontoknak. Magasabb nemzeti tekintetek bizonyos irányokkón és határozott körülmények között szükségessé tehetik a külfQrgálom megszorítását. Nem az kérdéses tehát, hogy jogosult lehet-e a védvám alkalmazása, hanem csaik az, hogy mire vonatkozólag és milyen mértékig jogosult ez. Mihelyt ugyanis tisztában vagyunk azzal, hogy a szabadkereskedelmi álláspont a világgazdaság nézőpontjából állítja fel követeléseit, amelyek fontos nemzeti követelményekkel kerülhetnek ellentétbe, el keli ismernünk a védvámmak mindazon esetekben való szükségét, midőn fontos nemzeti érdekek kerülnek a világgazdasági nézőponttal ellentétbe. Ezt, mint láttuk, a szabadkereske-1 Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól. Ford: Éber Ernő. Budapest, 1940. V. ö a 463. old. * Malthus példának azt hozza fel, hogy Angliának Franciaországgal való forgalmának fejlesztése érdekében nem szabad virágzó selyemiparát feládoznia. (V. ö. A nemzetgazdaságtan elvei, tekintettel gyakorlati alkalmazásukra. Ford. Neubauer Gy. L. a 373. old.) * Ez indította p. o. 1932-ben Angliát a vas- és acéliparban védvámok alkalmazására. Dr. Heller: Közgazdaságtan II. köt. 9