Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
Bevezetés. A gazdasági politika lényege és irányai
9 Mises, L.: Der Liberalismus. Jena, 1921. — Laslä, H.: The Rise of European Liberalism. London, 1936. — Bastiat, Fr.: Cobden et la Ligue ou l’agitation anglaise роит la liberté des échanges. Paris, 1845. — U. a.: Les harmonies éeonomique. Paris, 1850. 4. A szocializmus alapjai: A gazdasági liberalizmus elvein nyugvó szabad kereseti rendszer, amely a XIX. század első évtizedeiben a kapitalizmus alakjában hatalmas lendülettel bontakozott ki, magára vonta mindazok ellenszenvét, akik üzleti szellemével és nyereséghajhászatával nem tudtak megbarátkozni. Abból kiirfSulva, hogy a termelést az emberi szolidaritás szempontjainak jobban megfelelő alakban is lehetne megszervezni, ennek lehetőségei kezdték az elméket foglalkoztatni. E törekvések számára Pierre Leroux a szocializmus elnevezést honosította meg, főjellemvonásukat abban látva, hogy a termelés eltársiasítását célozzák a magánosok előnyének kiküszöbölésével. Tág értelemben véve tehát a szocializmus magában foglalja mindazokat a rendszereket, amelyek a magánvállalkozás kiküszöbölésével akár a szabad társulás, akár pedig a közhatalom segítségével oly alapra kívánják he lyezni a közgazdaságot, amely nem nyújt arra lehetőséget, hogy egyik ember a másik rovására nyereséghez jusson. Ebből a törekvésből következnek a szocializmus jellemvonásai. Legáltalánosabb közöttük a szabad kereseti rendszeren nyugvó kapitalizmus elvetése, általában a szabad kereseti rendszer intézményeinek lehető kiküszöbölése. Ennek megfelelően bizalmatlansággal nézi a szocializmus az üzleti életet és ennek színterét, a piacot; az egyenlőtlenségek keletkezésének eszközét látja benne, amelyek nem szolgálják a közérdeket és ellenkeznek a közösség eszméjéveL Ugyanezen okokból foglal a szocializmus állást a magántulajdonnal szemben és azt a termelő eszközökre vonatkozólag elveti, követelve azoknak a társadalom számára való kisajátítását. Ezzel tehát a kollektivizmus alapjára helyezkedik, amely nem ismer magántulajdont sem a földre, sem az egyéb tárgyi termelő eszközökre vonatkozólag. Szemében mindkettőnek magántulajdonbavétele az emberek jogosulatlan kihasználásának, vagy, mint később nevezték, a kizsákmányolásiiák eszköze. Kevéssé rokonszenvez a szocializmus a pénzzel is, mert felhalmozhatóságában az egyenlőtlenségnek egyik forrását látja. Elveti továbbá a szabadkereseti rendszernek a jövedelemeloszlási rendszerét is, amely a munkásnak nem adja meg a társadalmi termelésből őt illető részt, midőn megengedi, hogy a tárgyi termelő eszközök tulajdonosai is részesedjenek az eredményből, holott szerinte ily részre csak a termelésben való személyes közreműködés, tehát az emberi munka jogosíthat Ezzel a legélesebben elítéli a munkanélküli jövedelmeket. Keletkezésében a francia forradalom hatása alatt állva, ennek eszményei a szabadság, az egyenlőség és a testvériség gondolatai lebegtek az első szocialisták szeme előtt. Későbbi fejlődésében mindinkább az egyenlőségre törekvés lesz benne az uralkodó, amelynek megvalósítása érdekében a szabadság annyiban háttérbe szorul, amennyiben az eleinte elgondolt szabad társulás helyét az egységes terv szerint irányított közgazdaság foglalja el, amely a központi irányítás elvét tolja előtérbe. Az osztálytagozódás, mint az egyenlőség ellentéte, természetesen támadásainak egyik célpontja. A megoldást a munkáosztály uralomra jutásától várja, amely, ha mindenki csak munkája után találhat megélhetést, meg fogja szüntetni az osztálytagozódást. A szocializmus e követelményeinek megfelelően tehát a közgazdaság gyökeres átalakítását célozza. Alapos változást kíván az egész vonalon és, bár eszménye változatlan maradt, a megvalósítás módozatai szempontjából egy század folyamán nagy fejlődésen ment keresztül, amelyre ki kell térnünk, ha korunk szocializmusának törekvéseit meg akarjuk érteni. Dickiiison, H. D.: Economics of Socialism. Oxford, 1939. — Graves, S-: History of Socialism, 1942. — Bogardus, E. S.: The Development of Social Thought. London, 1941.
