Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
II. Rész. A forgalmi gazdaság - I. Fejezet. Az ár
45 A külföldi piacra szállított áru egész mennyiségét ugyanis ebben az esetben valóban csak a változó költségek terhelik, mert a belföldön eladott mennyiség ára fedezi az egész üzem állandó költségeit, beleértve a külföldre szállított mennyiségéit is, az üzem kihasználása pedig a mennyiség növelésével javul, ami az állandó költségeknek nagyobb mennyiségre való felosztásával az egész üzemre számított egységköltséget csökkenti. Elengedhetetlen feltétele a dumpingnek azonban az, hogy. újabb piac nyíljék meg a termelő ezámára és hogy eredeti piacán (a belföldi piacon) az ár teljes mértékben megtérítse az egész üzem állandó költségeit és természetesen a belföldön eladott mennyiség változó költségeit is. A termelési költségeknek elemzése ma már minden jól vezetett gyárban otthonos. Vannak azonban közgazdák, akik szerint tárgyalása nem való a közgazdaságtanba, mert szerintük ezzel a közgazda a magángazdaságtan területére kerül. Ez azonban tévedés, mert amidőn a vállalkozó költségeit elemzi, lényegileg a közgazdaság területére átnyúló tevékenységet végez. Hiszen a termelt mennyiség változtatása az, amivel a vállalkozó a piacon elérhető árhoz alkalmazkodik, tehát amivel üzemét a közgazdaság folyamatába beleilleszti. Ezt csakis a termelési költségek beható vizsgálatával teheti meg, mert ezek a termelt mennyiséggel változnak. Ha tehát ezek vizsgálatát kirekesztjük a közgazdaságtanból, akkor a közgazdaság egyik fontos folyamatát rekesztjük ki belőle, mert elhanyagoljuk azt, hogy mily módon kapcsolódik a vállalati termelés a közgazdaságba. Ennek elhanyagolása nem kisebb mulasztás az elméletben, mint hogyha a haszonanalízist kirekesztjük a közgazdaságtanból azért, mert a hasznok mérlegelése közvetlenül az egyéni gazdaságokban megy végbe.1 A költségszámítás a vállalati tevékenység számára oly fontos, hogy a gyárak kétféle számítást végeznek. Az ajánlat megtételekor ú. n. előkalkulációt végeznek, vagyis előre számítják a költségek alakulását, míg a termelés lefolyása után utókalkulációt eszközölnek, ellenőrizve azt, hogy előző számításuk mennyire felelt meg a valóságnak. Ennek eredményét azután jövő ajánlataikban értékesítik. 6. A piac tökéletlenségei. Ahhoz, hogy az áralakulás pontosan úgy menjen végbe, ahogy azt az előbbiekben leírtuk, bizonyos feltételeknek kell fennforogniok. Ezek között az első az, hogy a piacon a felek tisztán gazdasági szempontok szerint, vagyis kizárólag gazdasági előnyük szem előtt tartásával cselekedjenek. A piac az a kapocs, amely a felek között a szükségleteknek forgalom útján való fedezése érdekében jön létre, tehát tisztán gazdasági kapocs és ebből a szempontból a legtökéletesebb akkor, ha mindenki szigorúan követi a gazdasági elvet,' vagyis mint homo oeeonomicus cselekszik. Ez a piacon nagyjában így is van, mert a felek a piacot szükségletkielégítésük javítása érdekében keresik fel. Az ártörvények szigorú érvényesüléséhez azonban nem elég a feleknek ez a szándéka, hanem az is szükséges, hogy a felek megfelelő áruismerettel bírjanak és áttekintsék a piacot, valamint hogy egyéb szempontok által, amilyenek a megszokás és a kényelemszeretet, ne engedjék magukat eltéríteni gazdasági érdekük szoros követésétől. A legelőnyösebben való cserélés szándéka mellett tehát bizonyos erélyre is szükség van e szándék keresztülvitelében, mely a különböző piacokon különböző mértékben van meg. Teljes mértékben elsősorban a nagybani piacon szokott az ügyletkötésben való erély érvényesülni, mert a kereseti tevékenység erős ösztönzés ebben az irányban. Ezért a termelési javak piacán is a tisztán gazdasági szempont uralkodik. Nem így van ez azonban a fogyasztási piacon, mert az emberek fogyasztói minőségükben gyakran sokkal kisebb erélyt fejtenek ki, mint termelői tevékenységükben. A fogyasztás ugyanis nem oly élesen különül el az ember egyéb életvonat1 Joggal tiltakozott tehát Walter Eucken az egyéni gazdaság folyamatai vizsgálatának a közgazdaságtanból való kirekesztése ellen. (Die Grundlagen der Nationalökonomie. Jena, 1940-, a 179—180. old.)
