Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
I. Rész. Az egyéni gazdaság
33 5. A hozadéki érték. A termelési javak, mint p. o. a fold, a munka, a nyersanyagok a gépek stb. nem közvetlenül, hanem közvetve, t. i. azáltal szolgálják szükségletkielégítésünket, hogy segítségükkel fogyasztási javakat állítunk elő. Ennek meglelelőcn értékelésük is közvetett, azaz annak alapján történik, hogy milyen hasznot nyújtanak azok a javak, melyek előállítására szolgálnak. A termelési javak értéke tehát hozadéki érték, mert hozamuktól függ. Jelentőségét a határelv e téren is megtartja és ennek megfelelően a termelési javak értéke ‘a belőlük vagy segítségükkel készletük gazdaságos felhasználása mellett előállítható legutolsó jószágfajta hasznától, vagyis a határhozadéktől függ. Kétségtelen, hogy a termelési javak értékelése állandó kölcsönhatásban van a fogyasztási javak értékelésével. Alapvető kérdés az. miképen használhatjuk fel a termelési javak rendelkezésünkre álló készletét leggazdaságosabban, vagyis jólétünk lehető fokozására. A termelési javak szempontjából ez azt jelenti, hogy készletük nagysága szerint úgy kell azokat felhasználni, hogy mindazok a felhasználási módok, melyek kevésbbé fontosak, mellőztessenek mindaddig, amíg a fontosabb, tehát értékesebb jószágokat előállító felhasználási ágak rincsenek kielégítve. A hozadéki értékelésnél tehát ennek megállapításáról van szó és végső céljában a hozadéki értékelés is életszínvonalunk emelését célozza. Tehát itt is a felhasználás határának megállapítása a tulajdonképeni feladat. Ha termelési rokonságnak nevezzük a fogyasztási javaknak azt a kapcsolatát, melyet az létesít, hogy valamely termelési jószág közös bennük, azt mondhatjuk, hogy azt kell eldöntenünk, hogy a termelési rokonságon belül mely ágakban és mily mértékben szabad az illető termelési jószágot felhasználni. Ez nyilvánvalóan attól függ, hogy milyen használati értékük van bizonyos mennyiségű termelés mellett az előállított fogyasztási javaknak. Ebből következik, hogy a hozadéki érték is változik, ha a termelési rokonsághoz tartozó fogyasztási javak értéke változik. Ha a termelési rokonsághoz tartozó valamely fogyasztási jószág értéke bármily körülménynél fogva emelkedik, akkor éppúgy megváltozik a termelési jószág készletének a termelési rokonságon belül való felosztása, mint ahogyan változik akkor is, ha az e körbe tartozó valamely fogyasztási jószág értéke csökkent. Hasonlóképen érinti a fogyasztási javak értékét az is, ha p. o. szőkébb vagy bővebb lett a termelési javak készlete. A háborús gazdaság szolgáltatja az előbbire a legszembetűnőbb példát, midőn az állam eltiltja p. o. az emberi élelemre alkalmas cikkeknek az állatokkal való' feletetését, míg nyersanyaglelőhelyek feltárása, vagy nyerésük technikájának fejlődése szolgálhat például arra. hogy a bőségesebb nyersanyagkészletből oly termelési ágaknak is jut, melyek számára előbb felhasználásuk nem volt gazdaságos. A hozadéki érték megállapításánál még két tényre kell tekintettel lennünk. Az első az, hogy a termelési javak minősége abból a szempontból sem lehet közömbös értékükre, hogy milyen nagy a hozadékképességük, vagyis hogy milyen a termelékenységük. A földet, mint tudjuk, különbözóképen értékeljük, nemcsak a szerint, hogy mit termelhetünk rajta, hanem a szerint is, hogy milyen bőven terem a föld. Egy régi, elavult gyári berendezést, mely sok energiát fogyaszt és kevesebbet termel, mint egy újabb fajta felszerelés, nem értékelhetünk az utóbbival egyenlően, még ha pontosan ugyanazt a terméket állítja is elő. Az értékelés alapja a hozadék marad, de ez a termelési jószág hozadékképességével, vagyis termelékenységével együtt határozza meg a termelési jószág értékét. A másik körülmény, amely bonyolulttá teszi a hozadéki értékelést, az, hogy minden jószág előállításánál legalább két, de legtöbbször még több termelési jószág működik össze, melyek komplementárisak, vagyis egymást kiegészítők és csak együtt hozzák létre az eredményt. -Ha az együttműködő termelési javakat egyenkint értékelni akarjuk, akkor valamely módon az összeredményből vissza kell következtetnünk, azaz meg kell állapítanunk, Heller Farkas: Közgazdaságtan. 3
