Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
I. Rész. Az egyéni gazdaság
30 érzet, míg teljes telítettség áll be, melyen túlmenőleg kellemetlenné, sokszor egyenesen ártalmassá is válik a fogyasztás. E tény a szükségletek természetéből, az ember testi és lelki adottságaiból folyik. E tényt először H. H. Gossen állapította meg1 és ezért az ő nevét viseli a szükséglettelítési törvény, mely szerint valamely szükségletünk által okozott hiányérzet fokozatosan szűnik meg, míg végre teljes telítődés áll be. A javak oldaláról tekintve e tétel a csökkenő haszon tételével azonos, mert azt jelenti, hogy valamely jószágnak ugyanazon szükséglet kielégítésére való felhasználásánál minden következő egységnek a haszna kisebb, azaz minden következő egység gyengébb hiányérzetet szüntet meg, mint az előtte élvezett egység. Ez rávezet bennünket arra, hogy, ha az értékelés természetét meg akarjuk ismerni, a javak oszthatóságáról sem szabad megfeledkeznünk. A legtöbb jószág ugyanis osztható és ez teszi lehetővé, sőt egyenesen maga után vonja, hogy élvezete fokozatosan szünteti meg hiányérzeteinket. Sőt a javak igen ntagy része annyira egynemű, hogy egységekre osztva, egyik egység helyettesítheti a másikat és így a jószágkészlet egységei egymás között feleserélhetők. Ez azt vonja maga után, hogy a készletet, mint mennyiséget vesszük számba és a. mennyiség, melyben az rendelkezésünkre áll, döntő szükségletkielégítésünkre. Ezek ismerete alapján már betekintést nyerhetünk az értékelés legegyszerűbb folyamatába, vagyis a használati érték megállapításába. Nevezetesen megérthetjük először is azt, hogy a javakat nem egyszerűen hasznuk alapján, hanem a belőlük rendelkezésünkre álló mennyiség figyelembevételével értékeljük. Ez szab ugyanis határt annak, hogy meddig mehetünk szükségletkielégítésünkben. A csökkenő haszon törvénye azt jelenti, hogy a jószág egységének értékét a belőle rendelkezésünkre álló készlet utolsó egysége, illetőleg ennek haszna, a határhaszon szabja meg, mert amennyiben a készletből egy egységet elveszítünk, csak ettől a legkisebb haszontól esünk el. Szükségletkielégítésünk határát tehát a határhaszon állapítja meg. összhaszon határhaszon 1. ábra. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a készletnek mint ilyennek az értékét a határhaszonnak az egységek számával való szorzata határozza meg. Entwickelung der Gesetze des menschlichen Verkehrs Braunschweig, 1854.
