Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
17 később fiziokratáknak nevezték ezt. az iskolát,1 mert hívei a gazdaságnak a természettel és a természetes renddel való kapcsolatát hirdették, melytől a tényleges rend, ahogyan az államilag szabályozott állapotot nevezték, eltér. Quesnay volt a közgazdaságtannak mint tudománynak a megalapítója, mert elsőként értette meg, hogy a közgazdaság folyamataiban is vannak szükségszerű összefüggések. Ettől a meggyőződéstől áthatva, a közgazdaság törvényszerűségeinek felkutatását tűzte ki a közgazdaságtan céljául. Ebből adódott a fiziokratáknak a merkantilistáktól teljesen eltérő, sőt azokéval éppen ellentétes álláspontja. Az állami beavatkozás szemükben feleslegesnek, sőt károsnak látszott, mert útjában áll a gazdasági erők természetes működésének és éppen így helytelennek látszott a pénzforgalomnak az előtérbehelyezése, mert a gazdaság alapjában véve az ember és a természet egymáshoz való viszonya; hiszen az ember nem pénzből, hanem végeredményben javakból, mégpedig a természet adományaiból él és ezért elsősorban a mezőgazdaság érdemel figyelmet. E magában véve teljesen helytálló nézőpont azonban erős egyoldalúságba sodorta a fiziokra fákat, midőn azt állították, hogy csak a föld termelékeny. Ezzel nem akarták ugyan azt állítani, hogy az ipar és a kereskedelem felesleges, de mégis meddő osztályoknak bélyegezték az iparosokat és kereskedőket, mert csak a természetadta anyagokat dolgozzák fel. Ebben az az elgondolás vezette őket, hogy a mezőgazdaság tartja el a többi osztályokat, mégpedig olymódon, hogy szolgálataikat megfizeti. A fiziokratizmussal a közgazdasági élet nagyszabású távlata tárult fel. A közgazdaság az embereknek megélhetésükért dolgozó társas összemüködéseként bontakozott ki, mely önmagától működő, az emberek megélhetési törekvésétől hajtott szerkezet, melyet a forgalom kerekei mozgatnak, lehetővé téve azt, hogy az is megéljen, aki maga nem termeli élelmét, hanem azt munkájával vásárolja meg. E szerkezet behatóbb tanulmányozása vezetett a közgazdaságtan további fejlődéséhez. Ez elsősorban Smith Adóm (1725—1790) nevéhez fűződik, ki a fiziokratizmus egyoldalúságától szabadította meg a közgazdaságtant, midőn az emberi munka termelékenységét és a munkamegosztás előnyeit helyezte rendszere középpontjába.2 3 4 A közgazdaság szerkezetének a piac segítségével való önműködő voltát Smith is erősen hangsúlyozta, rámutatva az önérdekre, mely létük megalapozására irányuló törekvésükben az embereket teljesítményekre sarkalja és amelyet a kifejlődő verseny kellő keretek közé szorít. Ilymódon Smith szerint az emberek szabad tevékenysége a munkamegosztás kifejlesztésével az emberiség legjobb ellátásához vezet, mert a szabadverseny mindenkit oly teljesítményre kényszerít, mely tehetségének legjobban megfelel. A Smith rendszerével meginduló klasszikus iskola, melynek másik két oszlopa Dávid Ricardo3 (1772—1823) és Róbert Malthus4 (1776—1834) voltak, 1 A fiziokratizmusról 1. Oncken e. i. munkáján kívül W. Petzet: Der Physiokralizmus. Karlsruhe, 1929. — Weulersee: Le mouvement physiocratique en France. Paris, 1910. — Továbbá Quesnay és Turgot munkáiból lord. Fenyvessy Adolf. L. kiad. Budapest, 1889. 2 Főmüvei: An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations. Edinburgh, 1776. Magyarul: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól. Ford. Eber E. Budapest, 1940. 3 Főmüve: On the Principles of Political Economy and Taxation. London. 1817. Magyarul: A közgazdaság és adózás alapelvei. Ford. К. Nagy Dénes. Budapest, 1940. 4 Első műve: An Essay on the Principles of Population. London, 1798. Magyarul: Tanulmány a népesedés törvényéről. Ford. György Endre, 1902., továbbá Principles of Palitical Economy considered with a view to their practical application. London, 1820. (Magyarul: A közgazdaságtan elvei tekintettel gyakorlati alkalmazásukra. Ford. Neubauer Gyula. Budapest, 1940.) taí-Áí./^\ Heller Farkas: Közgazdaságtan.
