Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
18 főkép a piac, az áralakulás és a munkamegosztással kapcsolatban álló jövedelemeloszlás, vagyis a különböző jövedelmi ágak természetének bővebb megvilágítására törekedett. A közgazdaság önműködő szerkezetének szoros logikával összefűzött képe bontakozott ki ez alapon. A piac, mint a munkamegosztásban összeműködő egyének kapcsolata, az árak kialakításával szabja meg mindenki számára a megélhetés feltételeit, gondoskodva arról, hogy a fogyasztás a termeléssel összhangban maradjon. így tehát a közgazdaság önmaga kényszeríti ki minden beavatkozás nélkül a gazdasági élet összhangját. A természet nagyszerű összhangjának bámulatával eltelt XIX. századra mély benyomást tett a közgazdaság eme nézete és a klasszikus iskola tanai az egész művelt világot meghódították. A Smith által a közgazdaság önműködő szerkezetéről festett kép valóban vonzó és a munkamegosztásban való szabad együttműködés előnyeit kidomborító magyarázatát adta a fejlett gazdasági életnek. Franciaországban Jean Baptiste Sayx (1767—1832) vezetése alatt e derűs világításban szemlélték a szabad gazdasági összemüködést és az Egyesült Államokban is Henry Carey* (1793—3879) hatása alatt, bár Smith tanait jelentékenyen módosítva, a gazdasági fejlődés biztató távlatát látták megnyílni. Ricardo azonban egészen más színben tüntette fel a gazdasági élet jövőjét. Felfogására döntő befolyással volt Malthus népesedési törvénye, mely szerint az emberiség gyorsabb szaporodásra hajlamos, mint a fenntartására szükséges eszközök, amiből azután az emberiség gazdasági jövőjének sötét képe bontakozott ki, mely szerint egyre fokozódó munkateljesítmény mellett sem lehet azon segíteni, hogy a társadalom alsóbb rétegei mindig csak a legalacsonyabb életszínvonalon élhetnek. A jövőnek e kevésbbé biztató távlatától John Stuart Mill (1806— 1875) sem tudott szabadulni, aki a klasszikus tanokat — főkép Ricardo nyomán haladva — foglalta össze.3 Ricardo elmélete mintaképe az elméletnek. Néhány alapvető tételből igyekszik a közgazdaság egész lefolyását egységesen megmagyarázni. Ezek az árnak a verseny folytán az áruk termelési költségével való egyenlősége, a népszaporodás törvénye és a föld csökkenő termékenysége, mely szerint fokozott munkateljesítmény mellett a föld hozama nem növekszik a művelésére fordított munka arányában Ezekhői vonta le — a mezőgazdasági technika haladásának erős alulbecsülésével — azt a következtetést, hogy a népesség szaporodása csak a földbirtokososztály helyzetét javítja, míg a tőkés nyeresége folytonosan csökken és a munkásosztály megmarad alacsony életszínvonalán, a létminimumon. Ricardo módszere mintaszerűen mutatja az elvont elmélet előnyeit és hátrányait egyaránt. Ricardo teljesen átértette, hogy a dolgok megértése csak bizonyos elvonatkoztatások — abstractiók — segítségével lehetséges, mert az életet a maga teljességében, a valóságnak a maga egészében egyszerre való átölelésével sohasem lehet felfogni és megérteni. Csak a mellékesnek, az egyes esetek egyéni vonásainak elhanyagolásával lehet a dolgok alapvető összefüggéseit eszünknek hozzáférhetővé tennünk és ezért elvonatkoztatásokra minden tudománynak szüksége van. Már megfigyeléseinket, a kérdések felvetését is csak ezen az alapon végezhetjük. Elmélet és a velejáró elvonatkoztatások nélkül nicsen megértés. Ha a gazdaságot és a közgazdaságot meg akarjuk érteni, el kell tekintenünk mindentől, ami nem gazdasági, különben a gazdaság sajátos vonásait, igazi lefolyását nem tudjuk megérteni. Ez a tiszta ökonómia, melynek kiépítésén fáradozott Ricardo. 1 1 Traité d’économie politique. Paris, 1803. * Principles of Social Science. 1857—1860. (Magyarul: A társadalmi tudomány kézikönyve. Ford. Halász Imre. Pest, 1867.) * Principles of Political Economy, with some Application to Social Philosophy. London, 1848. (Magyarul: A nemzetgazdaságtan alapelvei. Ford. Dapsy L. Budapest. 1874—1875.)
