Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
14 tőséget is nyernek a hitelben. Ez semmi más, mint a gazdasági erő feleségek ideiglenes átengedése ellenszolgáltatásért. Tehát a hitel is forgalmi jelenség, csere, csakhogy nem végleges átengedés, mint az adásvétel, hanem csak ideiglenes rendelkezésre bocsátás. A termelési tényezőknek ellenszolgáltatás fejében ideiglenes átengedése nemcsak a tőkénél fordul elő. A földek bérbeadásával gyakori az a földnél is és a bérmunka elterjedésével nagy szerephez jut az a munkára vonatkozólag is. Sőt még a vállalkozói munkának is megvan a piaca, melyen a nagy társas vállalatok vezető tisztviselőket keresnek. Mindezekből kitűnik, hogy a forgalmi gazdaság a gazdasági élet egyik fázisát sem hagyja érintetlenül. Minden vonatkozásban módosítja a gazdasági folyamatokat, azokat közvetettekké és az emberek kiegészülésébe bekapcsolódottakká teszi. Az egyéni gazdaság magában lefolytatja a gazdasági élet alapfolyamatait, benne jelentkeznek a szükségletek, melyek nyomása alatt a rendelkezésre álló mennyiség figyelembevételével iránytűjét az értékelésben keresi. Az egyéni gazdálkodás tárgyai továbbra is a javak; tökéletesítője a munka és az erőfeleslegek gyűjtése. De az egyéni gazdaságok a forgalom forgatagába kerülnek, bekapcsolódnak a környezetbe és ezáltal előállanak a. forgalomgazdaság előbb leírt életfolyamatai, a csere, a kereskedelem, a pénzbeli számítás, az áralakulás, a hitel, a földbérlet, a bérmunka, a vállalkozás és a jövedelemeloszlás. A forgalomba való bekapcsolódással a gazdálkodás tehát sokkal bonyolultabbá lesz, mint annak elszigetelt alakja, az elemi gazdaság. 6. A közgazdaság és az állam. Azt mondottuk, hogy a közgazdaság kifejlődése önkéntes folyamat, mely nem előre átgondolt terv szerint és nem, felülről irányítva ment végbe, hanem az emberek gazdasági érintkezésének sűrűsödésével magától alakult ki. Ez távolról sem jelenti azt, hogy kialakulásában az államhatalomnak nem lett volna része. A társas élet kereteit szabályozó tevékenységével és intézmények létesítésével az államhatalom erősen támogatta és elősegítette a közgazdaság kialakulását. A gazdasági együttműködés és a gazdasági életben való kölcsönösség békés ogymásmelleítiséget jelent. Ezért alapvető feltétele a jogrendnek és ölének, az államhatalomnak kibontakozása. A jogrend biztosítja egyrészről azt a nyugalmat, amely a gazdálkodáshoz szükséges, másrészt azt, hogy az emberek vállalt kötelezettségeiket teljesítik; e nélkül pedig az emberek egymásra támaszkodása, egymás teljesítményeire való számítása meg nem állhat. Az állam bírói hatalma és az emberek közötti megállapodásnak jogi szabályozása ezért elengedhetetlen feltételei a magasabbrendű gazdasági összem űködésnek. Nem kevésbbé az a helyes közigazgatás is. Minél sűrűbb lesz a lakosság és minél inkább kihat egyik ember ténykedése másokra, annál inkább szükség van oly jogszabályokra, melyek mederbe terelik az emberek egymás mellett élését és ezzel biztosítják azt, hogy az emberek egymás köreit ne zavarják. Az állam azonban ezen túlmenőleg mindjobban közvetlen segítséget is nyújt a közgazdaságnak bizonyos berendezések felkarolásával és később ilyenek létesítésével is. A gazdaság társas vonatkozásaival kapcsolatos létesítmények jó része magából az élet szükségleteiből alakult ki. Ilyen p. о a pénz és ilyenek a vásárok, sőt magasabb válfajuk, a tőzsde is. Ha azonban (‘zen intézmények és berendezések nagyrésze magától csírázott is ki a gazdasági élet talajából, az államhatalom, midőn fontosságukat felismerte, szabályozásukkal sokat járult hozzá tökéleíesbülésükhöz. így volt ^z, mint látni fogjuk, a pénznél, de számos más intézménynél is. Az állam azonban maga is létesített intézményeket, melyek egyenesen a közgazdaság céljait szolgálják. Ilyenek a nemzet gazdaságát legfelsőbb fokon irányító gazdasági hatóságok, melyek, bár a közigazgatás szervei, mindinkább gazdasági szervekké is lesznek. Ha sok esetben az allam tartózkodik is attól, hogy maga állítson
