Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
11 tőke, befektetési lehetőségeket keresve, a banküzlet és a kereskedelem mellett az ipar felé terelődik. A céhekben szervezett kézműipar a maga kiváltságaival nemigen nyújtott a tőke érvényesülésére alkalmat. Egyébként is a tökének a kisszerű keretek nem felelnek meg, mert nem kínálnak érvényesülési teret a tőkeerőnek. Ezért a tőke a haziiparosok felé fordult, kik gyengeségüknél fogva a pénz hatalmának könnyen hozzáférhetők voltak és amúgy is értékesítési nehézségekkel küzdöttek. A tőkésnek viszont éppen az értékesítés az igazi működési tere, mert a löké működési tere a piac. Iiymódon keletkezett a manufaktúra, mint az iparnak első kapitaliszfikus alakulata, midőn t. i. a tőkés magára vállalta a haziiparosok termékeinek értékesítését. A tőkéssel szemben a háziiparosok mindjobban elvesztették önállóságukat és kialakult a gyáripar, midőn a, tőkés előnyösebbnek látta telepére vinni a munkásokat. Ez lett kiindulási pontja a munkamegosztás egy különleges alakzatának, a technikai munkamegosztásnak, mely a termelési folyamatot elemeire bontva, a gépek alkalmazására serkentett és az ipar teljesítőképességét nagymértékben fokozta. A tőkével kapcsolatban elsősorban arra szoktak gondolni, hogy jövedelmi forrásul szolgai. Ez termé-zetesen igaz és ez indítja a tőkést tőkéje gyümölceöztetésére. Ez azonban csak eszköze annak, hogy a tőke a termelés terén feladatát teljesítse. A töke közgazdasági szerepe a termelés és forgalom nagyarányú megszervezése és oly termelési folyamatok lehetővé tétele, melyek a termelést eredményesebbé teszik. Ezekről alább szólunk. A termelés nagyarányú megszervezésére a tőke kiválóan alkalmas eszköz. Ezzé teszi egyrészt halmozhatósága, mely tárgyi természetével függ össze, másrészt hajlékonysága. Az első képesíti nagyméretű teljesítményekre, a második pedig alkalmassá teszi arra, hogy vele minden üzleti gondolatot annak egyéni elgondolása szerint valósítsunk meg. Ez különbözteti meg a közvetlen, vagyis közjogi kényszertől, mely sokkal merevebb és nehezen alkalmazkodik az adódó esetek egyéni sajátosságához. A tőkének a termelés szervezésére való felhasználása a korszerű közgazdaságnak jellegzetes alakját, a vállalkozói teremtette meg. Vállalkozó az, aki tőke segítségével üzleti gondolatot valósít meg és vállalat az a gazdasági egység, mely ily úton létesül és a tőke segítségével folytatja működését. Ez adja meg sajátságos jellegét úgy a vállalkozónak, mint a vállalatnak. A vállalkozó működési területe nem egy zárt egység, hanem a közgazdaság, melybe vállalkozása bele van ágyazva és melynek létét köszöni. Vállalkozás csak a közgazdaságban, tehát a cserére alapított társas gazdaságban képzelhető el. Minden téren, mely a tőkének érvényesülési teret nyújt, ezentúl a vállalkozó szervezi meg a munkát, bőségesen élve a specializálódással és a technikai munkamegosztással, új üzleti gondolatokkal, valamint új termékekkel gazdagítva az emberi ellátást. Hozzáfűzve még azt, hogy a közületek (állam, város) is élnek a tőkével üzemeikben, előttünk áll a közgazdaság a maga sokoldalúságával, melyet a munkamegosztás és a pénz használata által kifínomított csere tesznek lehetővé. 5. A piac szerepe a közgazdaságban. A közgazdaság lényegét az embereknek szükségletkielégítésük javítása érdekében való egymásra támaszkodásában ismertük fel. Az ennek szolgálatában álló nagyobb feladatok megoldására való társulás, továbbá szolgálataiknak a kölcsönösség alapján való igénybevétele teszik a közgazdaság lényegét. Az utóbbinak természetes alapja a csere, vagyis a kölcsönös teljesítés. Eredetileg közvetlenül cserélik ki a felek teljesítményeiket, később a pénz közbenjöttével, amivel a csere rugalmasabbá válik, mert a szolgálatomért vagy szolgáltatásomért kapott pénzért azt vásárolhatok, amire éppen szükségem van. A lényeg ugyanaz marad: kölcsönös teljesítés, javak, illetőleg szolgálatok kicserélése. A csere nem múló vagy esetleges alapja a munkamegosztásra felépített közgazdaságban való egymásratámaszkodásnak, hanem a dolog természeté
