Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Az univerzum fényképezése

63. ábra. Fényképezőgép távcsövön (1850-es évek)

64. ábra. Napfénykép az 1860-as évekből, amatőr felvétel

ezüstlemezen rögzíteni tud, úgy ez százszorosán imfámis hazugság marad és nem érdemes arra, hogy az optika érdemes német tudósai és mesterei bedőljenek ennek a szemtelen állításnak.”

Arago, amikor az akadémiának bejelentette az új találmányt, megjegyezte:

„Alapos reményünk van arra, hogy idővel a csillagászatban a leghosszadalmasabb, legfárasztóbb műveleteket fényképezéssel néhány percnyi munkával elvégezhessük.”

Irodalmi adatok szerint maga Daguerre irányította először fényképezőkameráját az ég felé, holdfényképet készített. Tudományos kutatás céljából elsőként Cranch Bond cambridge-i professzor fényképezte a Holdat, majd Bostonban az egyetem nagy refraktorára szerelt kamerával készítettek bolygófelvételeket, de a gyenge fotóanyag miatt a kísérlet csak szegényes eredménnyel járt. Bostonban a szemlencse helyébe szerelték fából készült kamerájukat, és homályos üvegen állították be a képet.

Ehhez még annyit, hogy Daguerre eljárásánál az ezüstlemezen kivált jódezüstréteg volt a fényérzékeny anyag, és a kép magán az ezüstlemezen rajzolódott ki. Másolni, nagyítani nem lehetett, de a kapott kép rendkívül finom, részletgazdag volt. Mikroszkópi vagy távcsöves fényképezésre (63. ábra) a Daguerre-féle fényképező eljárás meglehetősen hosszadalmas volt, hiszen az ezüstlemezt a felvétel előtt kellett előkészíteni (sötétben jódgőzök hatásának kitenni), majd exponálás után higanygőzzel előhívni.

Azután feltalálták a különféle „nedves” eljárásokat, ezeknél is a felvétel előtt kellett a lemezt előkészíte-98