Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Az univerzum fényképezése

ni, majd kialakult a negativ-pozitív eljárás, amit évtizedeken át finomítottak. Az ezüstlemez helyébe üveglemez, majd film lépett. Warren de la Rue kollódiumos nedves lemezekre készítette remekszép holdfelvételeit, ezeket másolni tudta és jó pénzért értékesítette. A fényképek iránti kereslet erősen kibontakozott.

Egy-egy holdfelvétel a kezdeti nedves lemezre 10...30 perces expozícióval készült. Napfelvételt (64. ábra) pillanat alatt tudtak készíteni, ehhez egyszerű, rugós, fából készült pillanatzárakat használtak. Hosszú expozíció esetén az objektívsapka levételével és visszahelyezésével „exponáltak”.

Az 1851. július 28-i, Európában látható napfogyatkozást sok amatőr és hivatásos fényképész, csillagász fényképezte.

A korabeli csillagászati szaklapok és képes magazinok számtalan csillagfotográfiát közöltek. 1856-ban Huggins már színképfelvételeket közölt. Secchi olasz csillagász asztrofotográfiák készítésére szerkesztette Phototeleskop nevű készülékét.

Bond Amerikában 1857-ben szögek mérésére alkalmas felvételi eljárást dolgozott ki és az expozíciós idő elnyújtásával sikerült szabad szemmel alig látható csillagokat is fényképeznie. A felvételeket néha több órai „kinntartással” (régi magyar szakkifejezése az expozíciónak) készítették, amihez már jól járó óragépeket használtak.

L. Rutherford New Yorkban a színképfényképezést fejlesztette, ezzel a fárasztó, nagy kézügyességet kívánó kézi rajzolást mellőzhetővé tette, a művelet laboratóriumi munkává, a felvételek elkészítése technikusi munkává egyszerűsödött.

Mai csillagász ritkán néz távcsőbe, „vizuális” megfigyelés helyett fényképez, a felvételek alapján elméleti kutatást végez.

Rutherford (mondani sem kell, nem az atomkutatás történetében ismeretes Rutherfordról van szó) a lencséket tanulmányozva méréssorozatokkal állapította meg, hogy a fényképezés milyen távcsőbeállítást kíván, New York-i magáncsillagdájában kilencedrendű csillagokat fényképezett. Egymást követő Nap-felvételein a napfoltok elmozdulását követni tudta, és ezzel a Nap forgásidejének megállapítására jó értékeket kapott. Fényképezéskor távcsöve, kamerája hőmérsékletét is figyelembe vette. A fényképezés gyorsítására, javítására táblázatokat, eszközöket (pillanatzárt stb.) készített. A szicíliai Cataniában egyik készülékével napfogyatkozásról készítettek képsorozatot.

A „kinntartás” hosszabbításával a szem részére nem érzékelhető gyenge fényű objektumokat is fényképezni lehetett, mert a fényenergia a megvilágítás teljes ideje alatt összegeződik. Akár több éjszakán át is lehet fényképezni, és ezzel láthatatlan csillagok képei is megjelennek a felvételen.

Ahogy a fotográfia széles körben ismeretessé vált, a kutatók a következő programokhoz találták felhasználhatónak :

— égitestek fizikai állapotának vizsgálatára;

— az égitestek egymáshoz képest elfoglalt helyzete rögzíthető és későbbi felvételekkel összehasonlítva az elmozdulás megállapítható;- a Hold és a bolygók felvételein mérések végezhetők;- sorozatos holdfelvételekkel figyelhetők a Hold felületén bekövet-99