Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Emlékezés a régiekre
Címe kifejezi azt, hogy az olvasónak a régiekről szóló számos „sztorit” olvasmányos módon kívánok elmesélni. Könyvember túlnyomóan a régiekkel foglalkozom, s csupán pillantást vetek a napjainkban végbemenő nagy vállalkozásokra, amelyek során meglepően új, néha szinte fantasztikusnak tűnő eszközökkel igyekszik az ember jobban megismerni a kozmoszt. Alig valamivel több, mint tíz esztendő múlva az emberiség új évezredbe lép. A homo sapiens - gondolkodó ember — évmilliós fejlődéstörténetében csupán az utolsó pár száz év az, amelyben módszeresen, céltudatosan fejleszti a tudományokat és a technikát. Igaz ugyan, matematikával, orvostudománnyal, földméréssel, csillagászattal már az ókorban is sok kitűnő elme foglalkozott, terjedelmes könyveket írtak, de az emberi szem számára láthatatlan világokat feltáró mikroszkóp és teleszkóp alig négyszáz éve, a XVI. század végén jelent meg. A régi anatómus, a nagy Vesalius is, aki 1514- 1564 között élt, csak azt írhatta és rajzolhatta le, amit szabad szemmel látott; a sejtekről, a hajszálerekről, az agy és a vér finom szerkezetéről nem alkothatott fogalmat magának, hiszen nem látta. Hogyan állapíthatta volna meg a csillagász faműszereivel, milyen a világegyetem szerkezete? Galilei távcsöves megfigyelései ezért korfordulót jelentettek a csillagászat tudományában és az embernek a világegyetemről alkotott képe tekintetében. Galilei, ill. a távcső alkalmazásának megkezdése óta a tudományban olyan óriási előrelépés történt, amit számon tartani is nehéz; fejlődésében lenyűgözően érdekes állomások vannak. A Galilei-féle vagy hollandi messzelátó, Kepler távcsöve, Herschel óriásteleszkópja, a ballon- és űrteleszkóp, az e sorok írásakor munkába vett 10 m-es tükröstávcső, az Európa-távcső mind új meg új kutatási lehetőséget jelent. Bevezetésként és a feladat jobb megismerésére pillantsunk vissza a távcső feltalálását megelőző messzi múltba! Emberösünk az értelem fejlődésével szerszámot, fegyvert kezdett használni, megismerte a tüzet, fa- és kőszerszámokat készített, kunyhót épített, vadászott, halászott. A megismerés, a munka, a szerszám használata tette az embert emberré. A fejlődés magasabb fokán fokozódó kíváncsisággal nézett fel a csillagos égre, egyre inkább elámult az égboltozat szépségén. A kíváncsiság kizárólagos emberi tulajdonság, nyomában alakul ki a világ megismerésének vágya. Nem csupán a közvetlen környezet, hanem az is érdekelni kezdi az embert, mi van a tenger túlsó oldalán, a horizont alatt vagy a csillagokon túl. A csillagos eget szemlélve ember-8 EMLÉKEZÉS A RÉGIEKRE
