Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Emlékezés a régiekre
ősünk korán észrevette, hogy az égboltozat estétől hajnalig körbejárni látszik, és azt is megállapíthatta, hogy a csillagok között olyan fénylő pontok is vannak, amelyek mozogni látszanak, helyüket változtatják; ezeket a csillagok között bolyongó égitesteket elnevezték azután bolygóknak, régi magyar nevükön „bujdosóknak”. A csillagos égboltozat forogni látszott a Sarkcsillag körül. A régi emberben bizonyára rémületet keltett a Nap fényének elfogyása, elgondolkodtatta a Hold színeváltozása: fogyása, növekvése. Rossz sejtelmei támadtak az üstökösök megjelenésekor. Idővel misztikus, majd reális magyarázatot keresett e jelenségekre, s ezzel tulajdonképpen a csillagászat tudománya vette kezdetét. A kíváncsiság által kiváltott kutatási vágy arra késztetett kiváló szellemeket, hogy készülékeket, eszközöket alkossanak az égi jelenségek szemmel tartására. Minden bizonynyal az árnyékvető bot, a gnomon volt a legelső csillagászati műszer, amelynek árnyéka mozgott, rövidült, hosszabbodott, és e jelenségek magyarázatát próbálták megtalálni. Még tudomány is — a gnomonika — kialakult, amely a XVIII. század végéig virágzott. A gnomonról nagy könyveket írtak. A maga korában híres volt a francia M. Ozanan 1723-ban megjelent könyve, amelyben 130 oldalas fejezet szól a gnomonikáról. Sok szép rézmetszetű ábra díszíti a könyvet. Szerzőjéről csak annyit, hogy a francia akadémia tagjaként a sztatikus elektromossággal is foglalkozott. Könyvében vízórákról, napórákról, geometriai feladatokról értekezett. Párizsi irodalmi szalonokban villamos és mágneses kísérletekkel szórakoztatta az előkelő vendégeket. Királyi udvarokban is megfordult, egyike volt a XVIII. század legnépszerűbb tudósainak, hallgatói megbámulhatták távcsövén át a Holdat stb. Mária Terézia udvarában is megfordult és közálmélkodást váltott ki kísérleteivel. Előadását meghallgatta Kempelen Farkas (1734- 1804) udvari tanácsos, feltaláló és az udvar műszaki tanácsadója is. A királynő elcsodálkozott a francia vendég előadásain és megjegyezte, lám ezek a franciák, milyen sokat tudnak. Kempelen magabiztosan kijelentette, ő sokkal érdekesebb kísérleteket is tud mutatni. A királynő szaván fogta, erre készítette el Kempelen a sakkozó török bábuját, amelyet világszerte bemutattak, és Amerikában egy tűzvészben ért véget. Tehát, hogy a gnomonikánál folytassuk, világhírűvé vált a dél-angliai Salisbury-síkságon levő Stonehenge kőköre (1. ábra). Lenyűgöző látvány, ahogy a soktonnás kőkoloncok, kőoszlopok, fedőkövek körbe vannak rakva, meghatározott geometriai rendszerbe vannak foglalva. Eredetéről, rendeltetéséről évszázadok óta vitatkoznak csillagászok, őstörténészek, matematikusok, költők, művészek. „Csillagvártának”, „kőkori komputernek” nevezik, amelyben az elfutó árnyékok, a réseken felcsillanó nap- és csillagfények, a napkeltétnapnyugtát, a tavaszi-őszi napéjegyenlőséget, a napfordulókat jelző fényjátékok a gondos tervezés és csillagászati ismeret tanúbizonyságai. Eredeti, teljes felépítését, szerkezetét senki sem ismeri, és kétséges, valaha is megismerhető lesz-e? Kiváló tudósok foglalkoztak titkainak megfejtésével, így pl. Fred Hoyle angol 9
