Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Óriástávcső és gőzturbina
1300-szorosat. Erősebb nagyításkor a kép megromlott. Az óriást a kortársak Leviathánnak nevezték el. Akik közelről ismerték Rosse-t, megjegyezték, hogy a lordot maga a műszer jobban érdekelte, mint a vele elérhető eredmény, s a valóságban is más kutatók többet használták, mint ő, az alkotó. Rosse a teljes égbolt vizsgálatára az említett 90 cm-es tükörrel felszerelt 8 m gyújtótávolságú villás szerelésú távcsövet is készített, amely jóval használhatóbbnak bizonyult, mint a „Leviathan”. A lordot kénytelen-kelletlen a politikai élet is foglalkoztatta, így barátai is gyakran tudták használni a műszereit. A nagytávcső elkészültekor „az utolsó szeg beütése után” — mint az egykori lapok írták - az Írországban kezdődő politikai nyugtalanság miatt Rosse-nak a parlamentbe kellett mennie. A British Association for the Advancement of Science (A tudomány haladását támogató brit társaság) 1843-ban elnökévé választotta. Kedvelt hobbijának, a távcsőkészítésnek a fogásait, módszereit szívesen elmondta minden látogatójának. A Leviathánnal 1878-ig végeztek rendszeres vizsgálatokat, elsősorban ködök megfigyelésére, számontartására, a Herschel-féle katalógusok javítására, kiegészitésére. Az óriásmüszert véglegesen 1908-ban szerelték le, 1913- 14-ben a tükröt a kensingtoni (London kerülete) Tudománytörténeti és Technikai Múzeumban helyezték el. Anekdotaként hangzik, senki sem tudja, a tükör a második, vagy ötödik öntési kísérletből való-e ? Rosse lordot, az angol főurat élete alkonyán távcsövei és szerszámai helyett inkább a nagytársasági élet foglalkoztatta, a „szezont” Londonban töltötte, vitorlás jachtján a tengert járta. Rosse működése több csillagászt lelkesített nagyobb messzelátók készítésére, ilyen volt Lassel, Draper, Nasmyth. Fia, Charles Algernon Parsons 1854-ben született. Édesanyja kivételesen művelt hölgy volt, aki fiának minden lehetőséget megadott, hogy kedve szerint képezze magát. Órákat töltött el apja műhelyében, gőzautót barkácsolt, vitorlázott, hatott rá apja barátja, Sir Robert Bell csillagász professzor. Légfegyvert, hajósebesség-mérőt, modellgőzgépet készített, mérnöknek készült. Korszakalkotó találmányát, a gőzturbinát 1897-ben mutatta be tengeri hajón. Róla még annyit, hogy ő vetette fel először a földkéreg átfúrásának tervét, szerkesztett fényszórókat, kézitávcsöveket, tökéletesítette az izzólámpát, meggyőző bizonyítékát adta annak a régi tapasztalatnak és megállapításnak, hogy milyen fontos a fejlődés szempontjából a fiatalkori környezet. Rosse kortársai szentül hitték, hogy a lord távcsövénél nagyobbat, sőt hozzá hasonlót is alig lehet építeni. Mégis akadt vállalkozó. William Lassel (1799-1880), aki Heveliushoz hasonlóan ugyancsak sörgyáros volt, meggazdagodva hobbijának élhetett. A tükörcsiszolás művészetét finomította, a paraboloidfelület kialakítására meglehetősen bonyolult - az emberi kéz mozgását utánzó — kinematikai lánccal működő gépet szerkesztett. A fényesítőszerszám epicikloisvonalon mozgott és mozgását menet közben módosítani lehe-80
