Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Óriástávcső és gőzturbina

tett. Lassel 1855 — 1860 között dolgozott távcsövén. Nagy távcső vének tükörátmérője 122 cm, gyújtótávolsága 11,38 m volt. A tubust az addig használt fa- vagy bádogcső helyett laposvasból összeszegecselt henger alakú rácsos tartóvá alakította ki. így az egész szerkezet állandóan szellőzött, minden alkatrésze egyenletesen hevük fel vagy hűlt le. A tükröt a tubusban alulról csavarokkal lehetett elmozdítani, mert az 1350 kg tömegű tükör saját tömegétől is deformálódott, amit ily módon lehetett kiigazítani. A 11,5 cm vastag tükör alul keretben elforgathatóan helyezkedett el és ez a keret csatlakozott a villás szerelés szerkezetéhez. Optikai elrendezése Newton-rendszerű volt, a megfigyelőnek 12 m magasba kellett felmásznia, ezért a távcső mellé mászótornyot állított. Az egész berendezés görgőkön körbeforoghatott. A távcső elkészítésében hathatósan közreműködött Lassel barátja, James Nasmyth gépgyáros, aki maga is lelkes amatőrcsillagász.

Lassel a teleszkóp „célratartására” először óragépet tervezett, de bebizonyosodott, hogy a legpontosabb óragép sem helyettesítheti a kézi szabályozást. Ezért az „obszervátor” mellett egy segéd ült, aki az ingaóra ketyegését figyelve kézzel mozdította el

az óriási szerkezetet, amely azonban olyan jól ki volt egyensúlyozva, hogy elmozdításához nem kellett nagy erőkifejtés. A Lassel által szerkesztett villás szerelést később számos távcsőnél használták.

Minthogy az angliai ködös, nyirkos éghajlat alatt a nagy távcsövet nem lehetett megfelelően kihasználni, Lassel Málta szigetére települt és ott műszerével 600 ködfoltot észlelt. Felfedezte a Neptunusz Tritonnak nevezett holdját, tanulmányozta az Orion-ködöt, a Szaturnusz nyolcadik holdját, a Hyperiont.

A neves tudós és távcsőépítő 81 évet élt, időskori depressziója hatására a szép és kora legmodernebb nagytávcsövét is lerombolta. Hazament Angliába, ahol 1880-ban hunyt el.

Tanítványa, Thomas Grubb egy az ausztráliai Melbourne-ben felállítandó obszervatórium részére 122 cm tükörátmérőjű távcsövet épített. Ez már nem egyéni vállalkozásban készült, John Herschel indítványára a déli égbolt kutatására szervezték meg az intézményt, amely a távcsövet használta. Azért, hogy a távcső tubusa rövid legyen, Cassegrain-rendszerben építették meg. A megfigyelő oldalt pillantott a műszerbe. A távcső fókusztávolsága 9,75 m volt.