Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Óriástávcső és gőzturbina
kulni, amikor a fiatal Herschel már foglalkozott vele. Érdekelte a fényképezés is, a fényképek rögzítésére (fixálás) ő használt először nátriumtioszulfátot (amit azóta is fixírsónak mondanak). Fényképfelvételein egyik-másik távcső képe is megjelenik. Sikerült neki üveglemezre fényérzékeny emulziót felvinnie. A két Herschel, apa és fia, munkássága — főleg az a megállapításuk, hogy a Naprendszer a Herkules csillagkép felé mozog - olyan távlatokat nyitott az univerzum megismerése felé, amire azelőtt gondolni sem mertek. ~>r<r~ John fia, Alexander Stewart Herschel (1836—1907) ugyancsak jeles csillagászként ismeretes, egyetemi tanárságig vitte, meteormegfigyeléseivel, spektrumvizsgálataival kiemelkedett a kortárs kutatók közül... Verne Gyula Utazás a Holdba c. elragadóan érdekes regénye 1865-ben jelent meg; folytatása az Utazás a Hold körül 1870-ben került — hoszszú ideig tartó izgatott várakozás után — az olvasók kezébe. A két könyv népszerűsége máig töretlen, noha a „serdültebb ifjúság” (akinek a könyveket szánták) ma már tudja, hogy az író hol, miben túlzott vagy tévedett. A meséről röviden annyit, hogy a szereplők ágyúlövedékbe zárkózva fellövetik magukat a Hold térségébe, megkerülik égi útitársukat és visszatérnek a Földre, ahol az Atlanti-óceán vizében fejezik be utazásukat. A mentöexpedició tagjai a lövedéket felnyitják, s lám az utasok vidáman dominóznak. .. A regényben nagyon sok tudományos, ismeretterjesztő jellegű részlet található, többek között a távcsövekről is. A Sziklahegy teleszkópja c. fejezetben pl. az olvasó megismerkedhet a lencsés és tükrös távcsövek lényegével, Galilei múszereivel, a híres pulkowói csillagvizsgálóval. Elmondja Herschel „hatezerszeres nagyítású” óriástávcsövének történetét és megemlíti az írországi Parsonstown Parkban felállított távcsövet is, amit Rosse lord épített és 6400-szorosan nagyit. „Rengeteg fallal kellett körülvenni, hogy a készület kezeléséhez szükséges eszközöket használhassák, az egész 28 000 fontot (kb. 14 tonnát) nyomott” — írja róla. A továbbiakban Verne elmeséli, hogy „ilyen teleszkóppal, mint amilyent Rosse lord épített, a Holdat közel 80 km távolságra hozhatták és olyan tárgyakat láthattak meg, amelyek legalább 20 m átméröjúek. A Hold felé röpített ágyúlövedék szemmel tartására — olvassuk - legalább 48 000-szeres nagyításra lesz szükség.” A könyv ezen fejezete akár távcsőtörténeti tanulmánynak is tekinthető. „A sloughi csillagász - W. Herschel - nagy készülékénél a tárgy képe alul, a tubusban lehajlított helyzetben alkalmazott tükörről visszaverődve éppen ellenkező oldalon látszott, ahogy a szemlencse vala elhelyezve” — olvassuk a 120 éves magyar kiadásban. Egyszóval a regény vállalkozó szellemű utasai megrendelik a 90 m hosszú tubust, az 5 m átmérőjű tükröt (itt jól ráhibázott az író a Palomar-hegyi távcső tükrének méretére). A távcsővel az ágyú elsütése után, a földön maradt résztvevők a repülő lövedéket akarták figyelni. A műszert a Sziklás-hegységben a Long Peak csúcson, a Missouri környékén kívánták üzembe helyezni. A gépgyárak által leszállított 15 tonna tömegű alkatrészeket a hegycsúcsra sivatagokon, mocsarakon, hegyi ösvényeken szállították, az egész 400 000 dollárba került. (Hon-77 ÓRIÁSTÁVCSŐ ÉS GŐZTURBINA
