Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Megnyílik a csillagok világa. William Herschel

szerű óriástávcsővel. A csillagászok egyelőre megelégedtek a csillagok ka­talogizálásával és a csillagászatnak a tengeri navigációban és a felsőgeodé­ziában való alkalmazásával. A végtelen világegyetem mélysé­geinek megismerését egy amatőr tu­dós indította el. E. Schwedenborg (1688- 1772), svéd kohász, termé­szettudós jól ráhibázott, amikor kije­lentette, hogy az állócsillagok mind­egyike egy-egy Nap, amelyeknek éppúgy lehet bolygórendszere, mint a Föld Napjának. Schwedenborg saj­nos idősebb korában a spiritizmus rabja lett; mai spiritiszták gyakran hivatkoznak rá. Jóval előbb Giorda­no Bruno is felismerte és kijelentet­te, hogy az állócsillagok Napok. Erre Kepler is hivatkozott Dissertatio c. munkájában. Egy másik lelkes angol műkedvelő, Thomas Wright of Durham (1711-1786), a Tejútról szólva azt mondta, hogy feltevése szerint az óri­ási lencse alakú képződmény lehet, amelynek közepe táján helyezkedhet el a Nap. A ködök tanulmányozása során ju­tottak el többen a különféle kozmoló­giai elméletekhez, amelyekkel a vi­lágegyetem kialakulását próbálták megmagyarázni. Elméleteikről köny­veket írtak. Ahhoz, hogy a világegyetem mély­ségébe be lehessen hatolni, óriáste­leszkópot kell építeni és ezt először egy muzsikusból lett műkedvelő tette meg. Nevével gyakran találkozha­tunk. William Herschel (1738- 1822) volt a kozmosz kutatásának egyik leg­első és legnagyobb úttörője. Pályája nagyon érdekes. Herschel németnek született (amiért Angliában sokan nem szerették) 1738. november 15-én. Apja, Isaac Herschel eredetileg földműves volt, azután a hannoveri gárdaezred zenekarában szolgált. Berlinben is fújta az oboát, de a né­metországi katonazenészeti szolgá­latról azt mondta: „szolgai és nagyon rossz időtöltés”. Amikor Brunswick­­ba vezényelték, a várost túl „poro­szos garnizonnak” találta. Művészi, tudományos ambíciói voltak, a kato­nai szolgálat ridegségét, merevségét nehezen viselte el, mégis családja fiú­tagjait is, kénytelen-kelletlen, kato­nazenésznek adta. így került 14 éve­sen Wilhelm is a gárdaezred zeneka­rába, Hannoverbe. Megtörtént, hogy a tiszteket, altiszteket szolgálattételre angliai garnizonba helyezték át, hi­szen Hannover akkoriban az angol király uralma alá tartozott. Nőtestvé­rének, CAROLiNE-nak a visszaemlé­kezéseiből tudjuk, hogy apa és fiú állandóan természettudományi kér­désekről beszélgettek, néha anyjuk­nak kellett őket az éjszakai beszélge­tésről leinteni, hogy a család pihené­sét ne zavarják. A hannoveri gárdaezred tulajdo­nosa az angol király volt. Minthogy a hétéves háború idején az angolok francia partraszállástól tartottak, a védelmi felkészültség fokozása végett 1755-ben hősünk ezredét is Angliába vezényelték. A franciák meg sem kísérelték az angliai inváziót, ellenben Hannovert fenyegették, amiért III. György an­gol király Herschelék alakulatát sür­gősen visszavezényeltette Hannover­be. Herschelnek annyira megtetszett az angliai életforma, hogy elhatároz­ta, átvándorol Angliába. Apját meg­kérte, „járja” ki, hogy elbocsássák a hadseregből. Az obsitot, elbocsátóle­velet meg is kapta és áthajózott Ang­liába. 66

Next

/
Thumbnails
Contents