Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Megnyílik a csillagok világa. William Herschel
Angliai élete első éveiben Wilhelm zeneelmélettel és -oktatással foglalkozott, de figyelme egyre inkább a csillagászat felé fordult, noha anyagilag meglehetősen gyengén állt. Kissé javult a helyzete, amikor 1762-ben a gyapjúiparáról híres Leeds város zenekarának vezetője lett és ezzel állandó jövedelemhez jutott. Minthogy a csillagászat iránti érdeklődése fokozódott, unni kezdte kenyérkereső foglalkozását, ahogy hazaírt leveleiben erről beszámolt. William 1775-ben egy könyvárusnál megvásárolta Ferguson Asztronómia c., akkoriban nagyhírű könyvét, amelyet alig tudott letenni, többször elolvasta. Élményéről azt írta haza, hogy „a sok érdekes távcsöves felfedezésről olvasva, annyira átéltem az olvasottakat, hogy az eget, a bolygóvilágot én is távcsővel akartam nézni”. Minden akkor elérhető csillagászati könyvet megszerzett, és ahogy a vele együtt lakó húga, Caroline, hazaírt levelében elmondta, könyveivel tért pihenőre és folyton azon töprengett, hogyan készíthetne ő is olyan távcsövet, amellyel többet láthatna az ég titkaiból, mint amennyi szabad szemmel lehetséges. Nyári vakációk alkalmával, amikor a tanítványok és a koncertek nem kötötték le, lencséket csiszolt, de az elsők gyengén sikerültek. Később beszerzett egy kézi hajtású lencsecsiszoló készüléket, és egy szemüvegkészítőnél leckéket vett a csiszolás művészetéből. Alexander fivérüket kihívták Angliába, hogy együttesen próbáljanak érvényesülni. William napi 14 órán át dolgozott, noha fárasztotta a magántanítványokkal való foglalkozás, a templomi orgonálás sem lelkesítette különösebben, ugyanakkor, két magánóra közötti időben lencséit csiszolta, kottát is másolt, s bizony előfordult, hogy munka közben elaludt. Megszokta, hogy nappal néhány percre lefeküdt, éjszaka pedig felkelt és elmerült az ég tanulmányozásában. Saját maga csiszolta lencséiből távcsöveket állított össze, egy 1,5 m hosszú távcsöve, számítása szerint negyvenszeresen nagyított. Készített 10 m hosszú távcsövet is, de az általa nyújtott képpel egyáltalán nem volt megelégedve. Hogyan tudta megállapítani, hogy távcsöve hányszoros nagyítású ? Aránylag egyszerűen. Távcsövével egy távoli ház cserépzsindelyes tetejét nézte. Egyik szemével az egész zsindelytetőt, másikkal a távcsövön át ugyancsak a tetőt nézte. Kis gyakorlás után meg tudta számolni, hogy az erősen nagyított zsindely magasságába hány sor nagyítás nélkül látott zsindely sor fér el. A lencsés távcsövekkel szerzett rossz tapasztalatai fordították figyelmét a tükrös távcsövek felé. Egy londoni barátja, aki műkedvelésből tükrök csiszolásával foglalkozott, Williamot megtanította a mesterség fogásaira. A Herschel család hazulról elszakadt tagjainak anyagi helyzete javult, és a dél-angliai Bath-ben levő lakásukon rendezkedtek be távcsőtükrök csiszolására (50. ábra). William bronzból akart tükröt önteni, ami nem nevezhető amatőrmunkának. Szakértő bronzöntővel állapodott meg, aki a szükséges felszerelést elkészítette, berendezte az öntőműhelyt. Műhibák persze történtek. Caroline visszaemlékezéseiben olvashatjuk, hogy kilyukadt az öntővödör és me67
