Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Megnyílik a csillagok világa. William Herschel
tán a parallaxis (49. ábra) felfedezése (1835). Ennek lényege az, hogy a távoli csillagot a földpálya két végéről más-más irányban látjuk. A legnagyobb parallaxis csillagnál 0,762" jól észlelhető és ezzel újabb tárgyi bizonyíték szolgált a kopernikuszi világkép igazolására. Kérdezhetjük, miért nem fedezte fel már Galilei is ezeket a jelenségeket, amelyek perében védelmére is szolgálhattak volna. Egyszerű a magyarázat, Galilei idejében még nem volt olyan távcsöves szögmérő műszer, amellyel e jelenségeket ki lehetett volna mutatni. A régi teleszkópkészítők között magyart is találunk. A XVIII. században a nagyszombati egyetemen teológiát, filozófiát tanított Kéry Borgia Ferenc, aki Hadley távcsőkészítő tevékenységén fellelkesülve, az egyetemi csillagvizsgáló számára tükrös távcsövet készített. Kéry nevét és távcsövét sokáig emlegették nemcsak itthon, külföldön is. Személyéről annyit, hogy 1702-ben Szabolcs megye egyik községében született, s tanulmányai elvégzése után mint jezsuita szerzetes kapott katedrát a nagyszombati egyetemen. Csillagászattal kedvtelésből foglalkozott. Fizikai tanulmányt írt a testek mozgásáról, történelmi tanulmányai nyomán megírta Bizánc történetét, írt még az üstökösökről, a fényről stb. Régi egyházi könyvtárakban megtalálhatók a könyvei. 1768-ban halt meg. A tükrös távcsövek fejlődéstörténetének egyik nagy szakasza kezdődött a XVIII - XIX. század fordulóján. Nagy nevek, ragyogó műszerek kora ez. Lássuk, miről is van szó! A távcső megismerésének és használatának kezdeti évszázadaiban sokan nagy szorgalommal és lelkesedéssel vizsgálták a Naprendszer tagjait. Észrevették, hogy a Tejút távcsővel nézve milliónyi csillagra bomlik. Figyelni kezdték az állócsillagokat, és meglepve látták, hiába nézték növekvő nagyítással, egyre jobb optikákkal, a csillagok képe nem lett nagyobb, sőt mintha kisebbnek látszott volna, csupán fényesebbnek mutatkozott. A világegyetem mélységeiről csak sejtések, bizonytalan megjegyzések hangoztak el. Annyit láttak, hogy az állócsillagok szférája nagyon messze lehet. Már Kopernikusz is arról elmélkedett, hogy sokkal könnyebb a Föld mozgásainak számbavétele, mint az állócsillagok elmozdulásainak észlelése. Sejtették ugyan, hogy a ködök, mint pl. az Orion köde, amely kicsiny nagyítású távcsővel is észrevehető, iszonyú távolságban vannak, és a XVI-XVIII. század emberének megfej thetetlennek tűnő titkokat rejtenek. Sejteni kezdték, hogy a kozmosz mélységeibe behatolni csak valami egészen új vagy szokatlan méretű eszközzel lehet, pl. új-65 MEGNYÍLIK A CSILLAGOK VILÁGA. WILLIAM HERSCHEL
