Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

A csillagnézés megszállottjai

41. ábra. Hevelius nagytávcsöve a városkapu előtt

mellette, számos korabeli metszeten találkozunk alakjával, amint férje mellett barokkos díszítésű kvadráns vagy más műszer kezelésében segédkezik. Hevelius a távcsövet korán megismerte, s bár a szabad szemmel való vizsgálódás híve volt, ö is készített távcsöveket. Erősen távollátó volt, szabad szemmel végzett obszervációi mégis teljes értékűek. Buzgón köszörülte lencséit, 1643-ban egy 1,80 m, majd egy 3,60 m hosszú távcsöve készült el, amelyekkel hold- és bolygómegfigyeléseket végeztek. Hevelius tapasztalta, hogy minél hoszszabb a távcső, annál kevésbé jelentkeznek a színi hibák, azért egy 45 m hosszú távcsövet is készített (41. ábra), amelyet óriási gerendaszerkezeten csigákon átvetett kötél tartott. A távcső hajladozott, a szél hatására ingadozott, ezért csak ritkán lehetett használni. A város kapuja előtt, a szabad mezőn felállított óriási műszernek sok csodálója álldogált és próbált engedélyt kérni a bepillantásra. Mérésekre jobban használhatta a finom rézművesmunkával készült optika nélküli kvadránsokat, amelyekkel 10 szögmásodperc pontossággal tudott

53