Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Huygens és kora

lalkozó művek gyakran emlegetik Keplert, mint aki hitt az égitestek lakhatóságában. Úgy vélte, a Föld nem kiváltságos égitest, amelynek lakói vannak; minden bizonnyal soksok égitest lehet még, amelyet emberhez hasonló lények laknak. Csatlakozott Galilei állítólagos nézetéhez, amely szerint a Jupiter is lakott, mert ha „nem volnának emberek a Jupiteren, milyen célt szolgálnának a holdak”?, tette fel Kepler a meghökkentő kérdést. Kepler reménykedett, hogy „égi levegőhöz illő hajókkal” egyszer majd lehetséges lesz a Jupiter és holdjai lakóinak meglátogatása. „Hajókat és vitorlákat kell készíteni, amelyek az égi levegőhöz illenek, emberekben nem lesz hiány, akik mernek a világóceánra szállni” (a mai asztronauták ezt kézzelfoghatóan bizonyítják).

Kepler szűkös járandóságát a prágai királyi udvarban nem kapta meg. Hideg, télvizes időben lóra ült, és elkocogott Regensburgba, ahol a birodalmi gyűlésen próbálta megkapni a pénzét. Megfázott és 1630-ban Regensburgban meghalt.

Nagy tömegű feljegyzéseit, kéziratait halála után a gazdag Nürnberg városnak ajánlották fel, de az nem tartott rá igényt. Hevelius, lengyel csillagász, majd az ő halála után Katalin cárnő vásárolta meg, és ma a pulkovói csillagvizsgáló (Leningrád közelében) könyvtárának féltett kincse. írásait később összegyűjtötték és kilenc hatalmas, egyenként 900 oldalas kötetben kiadták. (Szerző ezt a kiadást Pannonhalmán lapozta át.) Legismertebb munkája a Harmonices mundi (A világ harmóniája) kicsiny zsebkönyvecske.

Christian Huygens holland csillagász, matematikus, fizikus 1629—1695 között élt, életművében az elméleti és gyakorlati eredmények egyaránt fontosak. Neki tulajdonítják a kijelentést, amely szerint a legzseniálisabb elméleti kutató sem lett volna képes csupán matematikaigeometriai megfontolások alapján a távcsövet elsőként megalkotni. Még azt is hozzátette, hogy a szemüvegkészítők ugyan elméleti kutatást nem végeztek, de a lencsék egymás elémögé helyezésével, vagyis próbálgatással, tapasztalati úton rájöhettek a távcső működésére.

A fizikus Huygens feltalálta az orsójáratú ingaórát (1656-ban), a hajszálrugós billegőt, hajóórát szerkesztett, feltalálta a lőporgépet, foglalkozott a fegyverzárak szerkezetének javításával. Kutatásai során, jó feloldóképességű távcsövével felismerte a Szaturnusz gyűrűjét (32. ábra) (amit Galilei dudorodásnak látott), foglalkozott a fény hullámtermészetével. Úgy mondják, hogy Napóleon után róla írták a legtöbb életrajzot.

45

HUYGENS ÉS KORA