Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Galileo Galilei

A hangulat érthető, a „szakmabeli” kortárs nagyságát nem mindenki viseli el könnyedén. Iparosok jelentkeztek, hogy ők előbb készítettek távcsövet, mint Galilei, tudósok bizonygatták, hogy a távcső nem Galilei találmánya; szó, ami szó, eredményei szűk körű lelkesedést és széles körű gyűlölködést váltottak ki.

Mint minden korban, akkor is voltak, akik mindent korábban és mindent jobban tudtak, és kijelentették, előbb látták a Jupiter holdjait, mint Galilei és csupán szerénységből nem közölték felfedezésüket.

A kor egyes tudósainak elfogultságára jellemző, hogy pl. Galilei padovai kollégája, Cesare Cremonini még azt sem tartotta érdemesnek, hogy Galileivel csillagászati felfedezéseiről vitatkozzék, és amikor kérték, nézzen a távcsőbe, s látni fogja a Vénusz sarlóját, az ajánlatot azzal utasította el, hogy a távcsőben látható égi objektumokat — véleménye szerint — csupán Galilei rossz szemei látják.

„A szemüvegen át nézés elbutítja az embert, elég legyen az egész, hallani sem akarok róla” — jelentette ki magabiztosan.

Egy bolognai professzor 1610-ben gúnyiratot adott ki a Siderius Nuncius ellen „Rövid zarándoklat a Csillagok követe ellen, Bologna 1610” címen, és ebben félre nem érthető rosszindulattal bírálta Galilei munkásságát.

Galilei elvitte távcsövét Bolognába és kérte ellenfelét, pillantson bele. A jelenlevő vendégek a távoli tárgyakat nagy álmélkodásukra közelről látták, de az égi jelenségeket, Jupiter holdjait már nem akarták látni. Kijelentették, hogy a távcső hibás optikája mutatja a holdakat.

A makacs ellenállásnak nyilván az volt a magyarázata, hogy ha elismerik Galilei felfedezéseit, azzal a napközepű világképet is elfogadják. Galilei hiába erősítgette, hogy a távcső nem torzítja, sőt hatványozza az észlelhetőséget, nem hittek, vagy úgy csináltak, mintha nem hinnének neki.

De az őszinte lelkesedés sem hiányzott. Egy Cristop nevű lengyel nemes, Zbarez hercege 1612. március 8-án tudósunknak írt levelében így lelkesedett:

„Az ön ragyogó Medici-csillagai eljutottak a hideg moszkvai övezetbe is. Egy barátom elküldte nekem Olaszországból az Ön könyvecskéjét, amely ritka tehetségről tesz tanúbizonyságot... Egy Ptolemaiosz sem dicsekedhet ekkora tudománnyal, s így korunkat az ókor mellett mindenki dicsőíteni fogja. Örülök, hogy az Ön nevét halhatatlanság övezi.”

Németországban Kepler értesült Galilei munkásságáról, és amikor környezete igyekezett rábeszélni, hogy nyilatkozzék Galilei ellen, a kérés teljesítését megtagadta, noha nehezményezte, hogy Galilei saját magának tulajdonítja a távcső feltalálását. Kepler a kölni választófejedelemnek elküldött egy Galilei-féle távcsövet azzal, hogy figyelje meg vele a Jupiter holdjait, amelyeket ő már nemcsak látott, de 1611-ben röpiratot is írt róluk.

Galilei a napfoltok felfedezése kapcsán szembekerült Christopher Scheiner híres jezsuita csillagásszal (1575 — 1650), aki Freiburgban, Ingolstadtban és Rómában működött, és a napfoltok felfedezésének elsőbbsége körül vitát indított Galileivel szemben, ami a tudósunk elleni közhangulat további romlásának egyik forrása volt. Scheiner 1630-ban kia-38