Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Galileo Galilei

26. ábra. (Jahlei az inkvizíció előtt

dott Rosa ursina c. munkájában számolt be megfigyeléseiről.

Scheinen mint szerzetest a rendi fegyelem kötelezte az engedelmességre, az érvényben levő szabályok betartására, tanok elfogadására. Állítólag megtörtént, hogy rendi elöljárója meglátogatta, és Scheiner személyesen akarta meggyőzni a távcsöves észlelés előnyeiről, mire látogatója azt mondta volna:

„Nézze rendtársam, én Arisztotelészt kétszer elolvastam, de semmit sem találtam benne a Nap foltjairól. Amit maga lát, az szemének vagy műszerének hibája.”

Először járva Rómában, Galileinek sikerült számos előkelő egyházi személy rokonszenvét megszereznie tanításának elfogadására, de később a hangulat megromlott. A jezsuita csillagászok elfogadták ugyan a Medicicsillagok létezését, de azt a magyarázatot, hogy azok nem csillagok, hanem a bolygó holdjai, elutasították. Galilei további sorsa általában ismeretes, az inkvizíció előtt (26. ábra) hosszas vallatásnak kellett alávetnie magát, amelynek során a kínzóeszközöket is megmutatták neki azért, hogy lássa, mi vár rá, ha tanításaihoz makacsul ragaszkodik. Az a jelenet, amelynek során lábával dobbantva felkiáltott, hogy „Eppur si muove” mégis mozog, csupán romantikus elképzelés. Ilyen kijelentés azonnal az eskü megtagadását jelentette volna, amiért halálbüntetés járt.

Rómából hazafelé órákon át gyalogolt a gyaloghintó mellett, amit nyilván nem tehetett volna meg, ha tortúrán esik át.

Élete alkonyán a Firenze melletti Arcetriben, elviselhető szobafogság-39