Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Galileo Galilei

25. ábra. Scheinet heliométere

Galilei sokat foglalkozott távcsövei optikájának javításával, de az állvány „szerelésének” módszere kevésbé érdekelte. A világszerte gyorsan elterjedt „ekvatoriális” szerelés először Scheiner, jezsuita csillagász 1630-ban ismertetett, a Nap látszólagos mozgását figyelő fából való készülékén tűnik fel (25. ábra). Feltalálója „helioszkóp”nak nevezte.

Galilei kitűnő tanítványa Evangelista Torricelli (1608-1647), valamint Vincenzo Viviani (1622- 1703) is készítettek távcsöveket, ezek közül több megmaradt. Torricelli nevét leginkább a légnyomással kapcsolatos kutatásairól ismerjük, ő találta fel a higanyos barométert. Mestere halála után ő lett a firenzei nagyherceg udvari matematikusa-fizikusa (műszaki tanácsadója). Az egyetemen matematikát és fizikát tanított. Tisztségében Viviani követte, számos akadémia választotta tagjává.

A Galilei és tanítványai, s több más kortársa által készített távcsövek optikájának közös gyerekbetegségét, a gömbi és színi eltérést (a szférikus és kromatikus aberrációt) még sokáig nem tudták elhárítani. (Erről később.)

Tudósunk, Galilei 1610. január 10-én átment a közeli Velencébe és ott kinyomatta a Siderius Nuncius (Csillagok követe) c. latin nyelvű munkáját, s egy példányt II. Cosimo de Medici nagyhercegnek nyújtott át egy „meglehetősen jó” távcső kíséretében azért, hogy a nagyherceg saját szemével győződhessék meg felfedezései igazságáról.

II. Cosimo, firenzei nagyherceg nem lepődött meg nagyon, amikor kedvelt tudósa a Siderius és a távcső átnyújtásakor azzal az indítvánnyal állt elő, hogy szívesen állna a nagyherceg szolgálatába. Magában azt gondolhatta, az uralkodó hatalma, tekintélye megóvja az inkvizíciótól, de sajnos keserűen csalódnia kellett.

Ajánlkozását — vesztére — elfogadták. Galilei, hogy magát még kedveltebbé tegye, a Jupiter által feldedezett holdjait „planeti Medici”-nek, Medici-bolygóknak nevezte el.

Hogy miért ment el a biztonságot, szabadságot nyújtó Padovából, ő maga mondta el S. Visp nevű barátjának írt levelében. Olvassuk el (Fogarasi Miklós fordításában):

„...nagyon szeretnék annyi nyugalmat és szabadságot biztosítani a magam számára, hogy már életemben befejezhessem három nagy munkámat, amelyeken dolgozom, s kiadhassam őket valamelyes dicsőségül a magam számára, valamint azokéra, akik eme vállalkozásban segítettek. Nem valószínű, hogy máshol több szabad időm lenne, mint itt (Padovában, a szerző megj.), mert háztartásomat nyilvános és magánórákból kell fenntartanom. így hát még az a szabad idő sem elegendő, amivel itt rendelkezem, mert szükség szerint hol ennek, hol annak a kérésére naponta több órát, rendszerint a legjobbakat kell elfecsérelnem. Egy köztársaságtól,

36