Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

A tükörteleszkópok reneszánsza

szervatórium napteleszkópjának tervezésekor mintául szolgált. Az égi objektum fényét elmozgatható síktükör (Coelostat) vetítette a főtükörre. A síktükröt vízóra tartotta megfelelő irányban. Segítségével percekig lehetett exponálni. Kitűnő Nap-, Hold- és bolygófelvételeket lehetett vele készíteni, sokkal jobbakat, mint a Yerkes-obszervatórium nagy refraktorával. Érdekes még az is, hogy Schmidt csupán jobb kezével tudott dolgozni, balját egy fiatalkori kémiai kísérletnél elvesztette. Schmidt életéről, működéséről sok tanulmány jelent meg, bizonyos, hogy' működése áttörést jelentett a távcsőoptikák tökéletesítésében.

Dimitrij Dimitrijevics Makszutov (1896—1964) szovjet csillagász műszerében („Makszutov-távcső”) paraboloid tükör helyett gömbfelület van, előtte pedig „meniszkuszlencse” foglal helyet, amely a gömbtükör hibáit korrigálja (99. ábra).

Makszutov 1941-ben szabadalmaztatta eljárását a SZU-ban, és találmányát a Journal of the Optical Society of America c. folyóiratban 1944-ben ismertette. Makszutov évtizedeken át foglalkozott optikai fel98. ábra. Korrekciós lemezek

adatokkal, könyveit Magyarországon is ismerik. Távcsövét elsősorban fényképezésre dolgozta ki, de az ún. Makszutov — Cassegrain-rendszer vizuális megfigyelésre is jól bevált.

145

99. ábra. Makszutov mcniszkusz rendszere