Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A tükörteleszkópok reneszánsza
műhelyében újszerű csiszológépet szerkesztett. A tükörfényesítő műhely padlóját nedvesen, pormentesen tartotta, a levegőt ventilátor szívta be, és megszűrve engedte a műhely légterébe. (Napjainkban úgy portalanítanak, hogy a beszívott levegőbe vizet permeteznek, majd a vízpárát kifagyasztják s így tiszta, pormentes műhelylevegőt kapnak.) Ritchey egyik nagy munkája a 100 hüvelykes (2,5 m-es) Hooker-teleszkóp volt, amelyet az első világháború előestéjén fejezett be. A háború alatt Pasadenában tüzérségi, haditengerészeti optikai műszerek fejlesztésével foglalkozott, a hadiüzem munkásait ő tanította be a csiszolás-fényesítés kényes műveleteire. Újszerű alkotása volt a Ritchey-Chrétien fényképező tükörteleszkóp, amelyen fényképezéskor a film enyhe homorulattal került a kazettába, s a filmet levegőnyomás szorította a kazetta hátlapjához. Ha a levegőnyomást megszüntették, az eredeti sík felület állt elő. A felvételt a legnagyobb gondossággal készítette elő, s így képei kitűnően sikerültek. Ritchey 1923-ban a Párizs külvárosában, Meudon-ban levő csillagvizsgálóban asztrográfiai laboratóriumot rendezett be, és több francia gyár tudományos tanácsadói tisztségét elvállalta. (A vizuális megfigyelésre szolgáló Galilei- és Kepler-féle csillagászati távcsöveket „asztrográfnak” is nevezik.) Amerikába 1930- ban ment vissza, és a tengerészeti obszervatórium egyméteres Ritchey - Chrétien-teleszkópjának építését irányította; 1936-ban vonult vissza az aktív szolgálatból, és kilenc évvel később, 81 éves korában elhunyt. A már említett C. Schwarzschild és H. Chrétien domború segédtükör helyett homorúval kísérletezett, és a fényképezőlemezt (filmet) két meghajlított üveglemez között helyezte el. A Schmidt-féle távcsőben a tükör előtti korrekciós lemezen (98. ábra) hatol át a fény, mielőtt magára a tükörre esne, s a lemez úgy módosítja a fény útját, hogy hibamentes kép keletkezik. Ezt a távcsövet B. Schmidt 1930-ban fejlesztette ki. A lemez hosszadalmas számítások eredményeként kialakított „negyedrendű felület”. A kép hajlított felületen jelenik meg, a fotóanyagnak is hajlítottnak kell lennie. Az Irjö Väisälä finn professzor által konstruált távcsőben a fényképezőlemez előtti lencse lehetővé teszi, hogy a kép sík felületen jelentkezzék. Az alkalmazott korrekciós lencse homorú-domború üveg, némileg a szemüveglencsére emlékeztet. A századforduló körül jelent meg a tükörteleszkópok világában egy nagy név: Bernhard Schmidt (1878- 1935). Azzal kezdődött, hogy a potsdami obszervatórium címére egy napon postacsomag érkezett, amit B. Schmidt mitweidai amatőr csillagász adott fel azzal, hogy a csomagban levő tükröt, amit ő maga készített, vizsgálják meg és mondjanak szakvéleményt róla. Az intézet munkatársai nem lelkesedtek ugyan az amatőrök tevékenységéért, de kipró-| bálták a tükröt, és legnagyobb megrökönyödésükre a lehetséges legjobbnak találták. Schmidt Mittweidában (ahol híres műszaki főiskola működött, sok magyar hallgatóval) függőleges elhelyezésű tubus aljára szerelt tükörrel működő teleszkópot készített, amely később az amerikai Mount Wilson ob-144
