Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A tükörteleszkópok reneszánsza
A fémtükrökkel felszerelt nagytávcsövek legnagyobb sikerei idején is rontotta az örömet a tükröző felület elhomályosodása, a hőmérsékletingadozás okozta képtorzulás, a nagytömeg, s így jó ötven esztendőre inkább a refraktorok foglalkoztatták a tudósokat, gyárosokat. Gondoltak üvegtükörre is, de az ismert tükörkészítési eljárásokat nem tudták megfelelően alkalmazni, noha a velencei tükörkészítők már a középkorban kitűnő minőségű síktükröket készítettek. A táblaüveget csiszolták, majd higany és ón keverékéből kapott amalgámmal bevonták, a higany melegíti-e eltávozott, és fényes tükröző felület maradt vissza. A higany mérgező hatása miatt ezt a módszert nem szívesen alkalmazták, zsebtükröket, kicsiny kézitükröket inkább finoman csiszolt és fényesített ezüstlemezből készítették. Az üvegtükrök teleszkópban való alkalmazását két tudós munkássága tette lehetővé, az egyik német, a másik francia volt. Justus Liebig (1803-1873) a modem kémia világhírű úttörője, mint fiatal gyógyszerésztanonc (akkoriban a gyógyszerészet mesterség volt, a jelöltnek inaskodnia kellett) salétromsav és ezüst keverésével durranóezüstöt készített. Akkoriban vásárokon mutatták be a durranóezüstöt, hatalmas durranásokkal kápráztatták el a nézőket, noha ez nem volt veszélytelen művelet. [A durranóhigany és a durranóezüst a fegyvertechnikában napjainkig nagy szerepet játszott. A gy-utacs (kapszli) és a csappantyú durranóhigannyal működött.] Liebiget 14 éves korában egy „sikeres” durranóezüst-robbanás után gazdája kitette a patikából, de 1821- ben már tanulmányt írt „Néhány megjegyzés a durranóezüst készítésével kapcsolatban” címen, majd 1835- ben ezüst-oxid, acet-aldehid és víz segítségével ezüst-oxid redukciójával a kémcső belső falán tükörfényes ezüstbevonatot állított elő. Ez a felfedezés azután nagyot lendített a tükrök készítésének technológiáján. Az ezüstkiválasztást főzőpohár és kémcső falán mások is megismételték (ma minden középfokú vegyipari iskolában laborgyakorlaton a tanulók elvégzik). Liebig Steinheil müncheni optikussal megismertette eljárását, és azonnal felvetődött, nem lehetne-e az ezüstöt homorú tükör felületén kiválasztani. Valóban, 1856- ban sikerült egy- homorú üvegtükröt ezüsttel bevonnia. Marókálit (kálium-hidroxid), tejcukrot, ammónium-karbonátot és ammónium-szulfátot használt tükörkészítéshez. Kandiszcukor, borkósav és rézszulfát — mint redukálószer — alkalmazásával ugyancsak kiváló minőségű tükröt sikerült készíteni. Természetesen ahány tükörkészítő volt, annyiféle titokban tartott recepttel dolgoztak. A teleszkóptükröt a következőképpen sikerült elkészíteni. A síküveget csiszolással, fényesítéssel a szükséges homorú felületűre hozták. 139 A TÜKÖRTELESZKÓPOK RENESZÁNSZA
