Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

A tükörteleszkópok reneszánsza

A fémtükrökkel felszerelt nagytáv­csövek legnagyobb sikerei idején is rontotta az örömet a tükröző felület elhomályosodása, a hőmérséklet­ingadozás okozta képtorzulás, a nagy­­tömeg, s így jó ötven esztendőre in­kább a refraktorok foglalkoztatták a tudósokat, gyárosokat. Gondoltak üvegtükörre is, de az is­mert tükörkészítési eljárásokat nem tudták megfelelően alkalmazni, noha a velencei tükörkészítők már a közép­korban kitűnő minőségű síktükröket készítettek. A táblaüveget csiszolták, majd higany és ón keverékéből kapott amalgámmal bevonták, a higany me­legíti-e eltávozott, és fényes tükröző felület maradt vissza. A higany mér­gező hatása miatt ezt a módszert nem szívesen alkalmazták, zsebtükröket, kicsiny kézitükröket inkább finoman csiszolt és fényesített ezüstlemezből készítették. Az üvegtükrök teleszkópban való alkalmazását két tudós munkássága tette lehetővé, az egyik német, a másik francia volt. Justus Liebig (1803-1873) a mo­dem kémia világhírű úttörője, mint fiatal gyógyszerésztanonc (akkoriban a gyógyszerészet mesterség volt, a je­löltnek inaskodnia kellett) salétrom­sav és ezüst keverésével durranóezüs­töt készített. Akkoriban vásárokon mutatták be a durranóezüstöt, hatal­mas durranásokkal kápráztatták el a nézőket, noha ez nem volt veszélyte­len művelet. [A durranóhigany és a durranóezüst a fegyvertechnikában napjainkig nagy szerepet játszott. A gy-utacs (kapszli) és a csappantyú durranóhigannyal működött.] Liebiget 14 éves korában egy „si­keres” durranóezüst-robbanás után gazdája kitette a patikából, de 1821- ben már tanulmányt írt „Néhány megjegyzés a durranóezüst készítésé­vel kapcsolatban” címen, majd 1835- ben ezüst-oxid, acet-aldehid és víz segítségével ezüst-oxid redukciójá­val a kémcső belső falán tükörfényes ezüstbevonatot állított elő. Ez a felfe­dezés azután nagyot lendített a tük­rök készítésének technológiáján. Az ezüstkiválasztást főzőpohár és kémcső falán mások is megismételték (ma minden középfokú vegyipari is­kolában laborgyakorlaton a tanulók elvégzik). Liebig Steinheil mün­cheni optikussal megismertette eljá­rását, és azonnal felvetődött, nem le­hetne-e az ezüstöt homorú tükör fe­lületén kiválasztani. Valóban, 1856- ban sikerült egy- homorú üvegtükröt ezüsttel bevonnia. Marókálit (káli­­um-hidroxid), tejcukrot, ammóni­­um-karbonátot és ammónium-szul­­fátot használt tükörkészítéshez. Kan­­diszcukor, borkósav és rézszulfát — mint redukálószer — alkalmazásával ugyancsak kiváló minőségű tükröt si­került készíteni. Természetesen ahány tükörkészítő volt, annyiféle ti­tokban tartott recepttel dolgoztak. A teleszkóptükröt a következőkép­pen sikerült elkészíteni. A síküveget csiszolással, fényesítéssel a szükséges homorú felületűre hozták. 139 A TÜKÖRTELESZKÓPOK RENESZÁNSZA

Next

/
Thumbnails
Contents