Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

A tükörteleszkópok reneszánsza

Az üvegkorong szélére paraffino­­zott papírból néhány centiméter ma­gas peremet emeltek, s ezzel a távcső­tükör korongja némileg tányérra em­lékeztetett. Azután a korongot fonal­lal felfüggesztették úgy, hogy víz­szintesen legyen, és a gondosan tisz­tított üvegfelületre ráöntötték a meg­felelő recept alapján elkészített olda­tokat. A reakció során az üvegfelüle­ten ezüst vált ki. A ragyogó ezüstfe­­lületet desztillált vízzel lemosták, és a korongot élére állítva szárították. Az eljárás feltalálójának Liebiget kell tekintenünk, noha mások is ki­dolgoztak hasonló eljárást. Liebig és Steinheil együtt készítették el az első ezüsttel bevont tükörrel felszerelt távcsövet, amelyet 1856. március 24- én az Augsburger Allgemeine Zei­tung ismertetett. A tükörteleszkópok reneszánszát tehát az ezüsttükör-készítés kidolgo­zása indította meg. A második fontos találmány a fran­cia Jean Bernard Leou Foucault (1819- 1868) nevéhez fűződik. Az ún. Foucault-féle próbát „mes­terséges csillaggal” (pontszerű fény­forrás) és éles késpengével végzik, gyakorlott, szakértő amatőrök is ez­zel az eljárással ellenőrzik saját készí­tésű tükreiket. (Jó leírása, amelynek alapján elvégezhető, megtalálható dr. Kui.in György : A távcső vilá­ga I — II. 1941-ben megjelent munkája első kö­tetében.) Foucault és több kortársa kimutat­ta, hogy az ezüstözött üvegtükörnek milyen előnyei vannak a fémtükrök­kel és üveglencsékkel szemben. Fényvisszaverő képessége sokkal jobb a bronztükörénél, mert amíg a frissen fényezett fémtükör a ráeső fénynek csupán 66 %-át veri vissza, az ezüstözött üvegtükör a fény 95 %-át. Az üvegtükrök öntése, csiszo­lása, fényezése, ezüstözése sokkal ol­csóbb, gyorsabb, mint a bronztükör készre munkálása. Amíg lencséknél az üveglávába rekedt levegőzárvá­nyok, fém-oxid részecskék erősen za­varnak, tükörnél ezek a hátrányok sokkal kevesebb bosszúságot okoz­nak. Igaz, fémtükörnél az öntés utáni lehűlés közben gyakori a belső fe­szültség okozta repedezés, az üvegtü­körnél ez ritkábban fordul elő. Az üvegfelület sokkal fényesebbre polí­rozható, mint a bronz vagy más ötvö­zet. A lencsék az ultraibolya és az inf­ravörös sugárzás jelentékeny részét visszatartják, míg az ezüstözés után általánossá vált alumíniumozás a nem látható sugárzás (ultraibolya, infravörös) 87 %-át visszaveri. Az ezüstözés feltalálása és beveze­tése után tapasztalták, hogy a levegő­ben levő kén-dioxid hatására gyorsan foltosodik, vakul. (Az ezüst a kénnel ezüst-szulfidot képez.) A teleszkópok ezüstözött tükrét ezért úgy szerelték be, hogy könnyen lehessen kiszerelni és visszahelyezni. Az ezüstbevonatot vékony lakkréteggel próbálták elzár­ni a levegőtől, de az átlátszó lakk in­terferencia jelenséget okozott (szín­­gyűrük jelentkezése). Az üvegtükrök használatának ellenőrzői arra is hivatkoztak, hogy az üveg rosszabb hővezető, mint a fém, a környezet hőmérsékletét „lus­tán” veszi fel, először a peremén hűl le vagy melegszik fel, és csak lassan lesz a korong olyan hőmérsékletű, mint a környező levegő, s ez átmene­tileg képtorzulást okozhat. Foucault néhány kisebb távcsö­vet készített azért, hogy nagyobb táv­cső készítéséhez előgyakorlatot sze-140

Next

/
Thumbnails
Contents