Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Újból lencsés távcsövek. Lencsehibák és kijavításuk
kézikönyve maradt. Lakásában 1771- ben tűz pusztított, amelyben iratainak jelentékeny része megsemmisült, őt magát egy bátor, derék ismerőse vonszolta ki égő otthonából. Szeme tovább romlott, többször műtötték, látása idővel annyira megjavult, hogy ismét dolgozhatott. Olyan intenzíven fogott munkához, hogy látását újból majdnem teljesen elveszítette. 76 éves korában, 1783. szeptember 18- án halt meg, több mint 200 addig nem publikált tanulmányt hagyva hátra. Halála után műveit 45 kötetben kiadták. Dollond elolvasta Euler berlini akadémián tartott előadásának szövegét (a Royal Society lapjában a Philosophical Transactionsben), és az abban közölteket munkájában jól felhasználta. Egy másik neves matematikus, a svéd Samuel Klingenstierne (1698 — 1765) ugyancsak a lencsék elméletével foglalkozva az Euler által ajánlott vizes objektívvei kísérletezett, de neki sem sikerült ily módon elkerülnie a színi hibákat. Ramsdentől tudjuk, hogy a Dollond-műhely G. Bass londoni optikuscégnél nagy olvasólupét rendelt. (Láttuk, G. Bass Hallnek is dolgozott.) A kapott lupe flintüvegből készült, jelentékeny színi hibákkal. Amikor a reklamációra korona- és flintüvegből készítették el a nagyítót, az hibátlannak mutatkozott. A Dollond-műhely „ráállt” az akromatikus lencsékből összeállított távcsövek sorozatgyártására. John Dollond 1758-ban akromatikus lencsék gyártására szabadalmat kapott olyképpen, hogy 14 éven át csak az ö műhelyéből kikerült optikákat volt szabad „akromatikus” megjelöléssel ellátni. Munkásságát a Royal Society a Copley-éremmel jutalmazta, és hamarosan tagjává választotta. (Tudjuk, eredetileg Hall volt a feltaláló, de ő nem publikálta, nem szabadalmaztatta találmányát.) Az angol optikusok nem nézték jó szemmel Dollond előretörését, és Hall elsőbbségére hivatkozva pert indítottak ellene, követelték a szabadalom visszavonását. John tudta, hogy a pereskedőknek elvileg igaza volt, de azt is tudta, hogy Hall találmánya nem szolgálta a közjót, hiszen titokban tartotta. John Dollond 1761-ben meghalt, fia Peter a szabadalmi bíróságon azzal érvelt, hogy az akromatikus lencséket a Dollond-műhely ismertette meg a világgal, és tette közhasznúvá. A bíróság elfogadta érvelését azzal, hogy nem tekinthető találmánynak az olyan újítás, amelyet a feltaláló fiókjában tart, s nem hozza nyilvánosságra. Dollond földi messzelátókat, kisebb, asztalra vagy egyszerű állványra helyezhető távcsöveket is készített, és sajátságos módon a távcsövek árát aszerint szabta meg, hogy milyen hosszúak. A Dollond-szabadalom lejárta után egy 1777-ben forgalomba hozott árjegyzék szerint a távcsövek 1-től 8 láb hosszúságig 16 schillingbe kerültek. Az akromatikus lencsék gyártásának módszere ismeretessé válva, Franciaországban és Németországban is nagy sorozatokban gyártották. Holland távcsőkészítő műhelyekből mikroszkópok is kikerültek, 1807- ben már a mikroszkópokat is úgy hirdették, hogy optikájuk akromatikus lencsékből áll. A távcső és a mikroszkóp kifejlesztése, finomítása a XVIII. század és 121
