Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Újból lencsés távcsövek. Lencsehibák és kijavításuk
tes-i Ediktum visszavonásakor emigráltak Angliába. A Nantes-i Ediktumról annyit, hogy a Napkirály, XIV. Lajos a hugenottákra nézve elviselhető körülményeket biztosító Ediktumot viszszavonta, és ezzel a francia iparra óriási csapást mért. A kézművesek tömege vándorolt el az országból, órások, selyemszövök, nyomdászok és más mesterségek művelői tömegével mentek Angliába, Hollandiába. így került Dollond családja is a szigetországba. John Dollond - minthogy a selyemszövés Angliában nem nyújtott számára megélhetést — 46 éves korában új mesterséget tanult, és fiával, Peterrel (1730- 1820) 1750- ben Londonban finommechanikai és optikus műhelyt nyitott, ahol 1753- tól kezdve nagy titokban kísérletezni kezdtek a színi hibáktól mentes lencsék előállítására. A Dollond-műhely nagy feltűnést keltett újdonsága, a német Fraunhofer által ugyancsak feltalált heliometer volt, egy olyan távcső, amelynek tárgylencséjét az átmérő mentén szétvágták. Sokáig bajlódtak az üvegtechnikusok, mire Dollondéhoz hasonló munkát végezhettek, a vágás, majd a két vágásfelület tükörsimára csiszolása nagy mesterségbeli tudást kívánt. Segítségével csillagok szögtávolságát lehetett pontosan mérni. Eredetileg a napkorong átmérőjének mérésére használták. A két lencsefelet a műszerrel dolgozó csillagász csavarokkal mozdíthatta el, az elmozdítás mértékét a beosztáson leolvasómikroszkóppal lehetett megállapítani. A lencsehibák elméletével foglalkozott Leonhard Euler (1707-1783), aki 1747-ben a berlini akadémián az üveganyagok színszórásáról (kromatizmusáról) tartott előadást. Kifejtette, hogy ha a lencsét két különféle törésmutatójú tagból állítják össze, a lencséket összeillesztve akromatikus lesz a lencsepár. Víz és üveg olyan kombinációját is ajánlotta, hogy két lencsetag közt vízréteg legyen. Különböző összetételű üvegekből prizmákat csiszoltatott, hogy a fény tulajdonságait, az üveganyagok viselkedését jobban megismerje. Euler svájci kálvinista családból származott. Édesapja lelkész volt, a családban több gyerek mutatott kiváló matematikai érzéket, Leonhard is már egészen fiatalon nagy érdeklődéssel fordult a matematika felé. Oroszországi meghívásra Szentpéterváron (Leningrád) dolgozott 1727-től 1741-ig, mialatt közel 50 tudományos értekezése jelent meg. Tanított és térképészeti problémákkal is foglalkozott. 1741-ben Berlinbe költözött, és ott maradt 1766-ig, ezalatt mintegy 300 matematikai tanulmányt írt. Katalin cárnő hívására visszaköltözött Szentpétervárra, akadémiai tisztséget viselt. Az akadémia 416 értekezését fogadta el. Szeme megromlott, már olvasni is alig tudott, de tovább dolgozott. Utolsó műveit majdnem teljesen megvakulva diktálta. Sokat foglalkozott távcsőoptikák számításával, erről tanulmánya is megjelent. Kifejtette, hogyan, miként kell a lencsefelületnek a gömbfelülettől eltérnie, ami a csiszolást ugyan megnehezíti, de másként nem készíthető jó lencse. Euler Dioptrica c. munkája 1769—1771 között jelent meg, szerzőjét világhirűvé tette. Évszázadokon át az optika elméletének legfontosabb 120
