Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Műkedvelők
szítettek, amelyekből néhány szemet gyönyörködtető műtárgyként megmaradt, és árveréseken néha mesés áron kel el. Több jeles műkedvelőről tudunk, akik megmaradtak foglalkozásuk mellett, és életük végéig kedvtelésből foglalkoztak a tudományokkal. Eredményeikkel igazolták, hogy a „hobbi” (amit néha hóbortnak fordítanak) hasznos is lehet. Említsük meg néhányukat! Ilyen volt Johann Georg Palitzsch (1723 - 1788), aki bár haláláig egyszerű földművesként dolgozott földjén, élettani, botanikai, csillagászati könyveket írt, lencsés távcsöveket készített, s főleg az üstökösök érdekelték. Olvasott a Halley üstökös visszatéréséről, 1758-ra is várták megjelenését. Palitzsch távcsövével addig pásztázta az égboltozatot, míg 1758. december 25-én megtalálta. Tevékenysége elismeréséül több akadémia választotta tagjául. A régi amatőr csillagászok közül említsük meg a két Fabritius nevét! David Fabritius (1564-1617), hollandus lelkész 1596. augusztus 13-án a Cet csillagképben felfedezte, hogy az egyik csillag fényessége erősen változik, ezt később Mirának (Csoda) nevezték el (Mira Ceti). Galilei és Kepler kortársaként 1604-ben a Kígyótartó csillagképben (Ophiucus) felragyogó csillagot — novát — látott, amelynek fényessége a Jupiterét felülmúlta, s amit később mint Kepler-féle szupernóvát tartottak számon. Fia, Johann Fabritius (1587- 1615) szintén csillagászkodott, 1611. március 9-én felfedezte a napfoltokat, amelyeket már Galilei és Scheiner is láttak, és folyt a vita az elsőbbség körül. J. Fabritius könyvet írt Napfoltmegfigyelések címen, s ebben kifejtette, hogy a napfoltok mozgásából a Nap tengelyforgására lehet következtetni, és segítségükkel kiszámítható a forgási idő. A jeles amatőrök közt találjuk Wilhelm Olbers (1758-1840) orvost, aki könyvet írt „Legkényelmesebb módszer az üstökösök pályájának kiszámítására” címen. Kifejtette, hogy három észlelés alapján a parabolapályán mozgó üstökösök pályaelemeit meg lehet határozni. Módszerét napjainkig használják. Több üstököst és kisbolygót fedezett fel, így pl. 1815. március 6-án a róla elnevezett Olbers üstököst, amely 1956- ban került ismét Napközeibe. Samuel Heinrich Schwalbe (1789-1875), német műkedvelő csillagász gyógyszerész volt. Feltételezte, hogy a Merkúr pályáján belül is kering egy bolygó, amit még nem fedeztek fel, de - mondta - amikor a Nap korongja előtt elvonul, meglátható. Feltevése nem igazolódott be. Kettőscsillagokat is megfigyelt; még betegen, tolószékben ülve is távcsövéhez vitette magát, és a Napot vizsgálta. Tanulmányozta a Szaturnusz gyűrűjét is. Üstököst neveztek el Wilhelm Biela (1782 — 1856), osztrák hivatásos utásztisztről. Több hadjáratban vett részt, üstökösmegfigyeléseiről és - felfedezéséről vált nevezetessé. Bajtársai úgy emlékeztek rá, hogy még az őrségen álló katonákat is megbízta, mit, hogyan figyeljenek az égbolton. A múlt század hetvenes éveiben Asaph Hall (1829- 1907), ácssegéd a washingtoni tengerészeti csillagvizsgálóban írnokként dolgozott. Az „obszervátorok” által bediktált adatokat ő jegyezte fel és foglalta jegyző107
