Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Műkedvelők
könyvbe. Lelkesedésében vállalkozott a Mars bolygó hosszan tartó szemmel tartására, elsősorban a Schiaparelli olasz csillagász által látni vélt csatornákat kereste. Felfedezte a Mars két holdját, a Phobost és Deimost, noha ezeket a holdakat nehéz megfigyelni. A Nemzetközi Csillagászati Unió Hall és felesége munkásságát azzal honorálta, hogy a Phobos felületén felfedezett nagy kráterek közül az egyiket Haliról, a másikat feleségéről (Ahnes Stickney) nevezték el. Hall tehát a mai értelemben nem számított amatőrnek, hiszen nem saját műszereivel, saját programban, hanem állami csillagvizsgálóban, előre megszabott munkarendben dolgozott. Ő azért érdemli meg figyelmünket mint amatőr, mert minden tudományos előképzettség nélkül küzdötte fel magát a kutatók közé. Az amatőr csillagászok az üstökösvadászatukon többször végigpásztázzák távcsöveikkel az égboltozat egyes részeit, remélve, hogy üstökösre akadnak. Fényerős, rövid gyújtótávolságú, nagy képmezős lencsés távcsöveket használnak, nemritkán binokuláris katonai látcsövekkel dolgoznak. Eredményeik figyelemre méltóak, hiszen az utóbbi két évtizedben a felfedezett üstökösök 40 %-át amatőrök vették először észre. A természettudományok magyar történetében több gazdag főúrral, mecénással találkozunk, akik maguk ugyan nem váltak kedvelt tudományuk tudósává, de alapítványokkal, anyagi segítséggel intézmények alapját vetették meg. Ha törekvésük nem is járt a remélt sikerrel, annak nem ők, hanem a sajátos magyar történelmi helyzet volt az oka. Említsünk meg néhányat! Gyulafehérvárott Batthyány Ignác 1794-ben szép csillagvizsgálót szerelt fel, jelentékeny anyagi áldozattal (72. ábra). Házi tudósa MÁR- tonffy Antal (1750- 1799) volt, aki maga is érdekes személyiség, Gyulafehérvárott a papi szeminárium egyházjog tanára, akit Batthyány Bécsbe küldött tanulni Hell Miksához (1720—1792), a híres magyar csillagászhoz. Mártonffy 1798-ban adta ki könyvét „Initia Astronomica Speculae Batthyanianae Albensis in Transylvania” címen, melyben 424 oldalon mutatta be a gyulafehérvári intézet műszereit. A könyv tele van rendkívül érdekes műszerrajzok rézmetszeteivel (milyen érdekes lenne egy mai kiadása). Mártonffy, mecénása iránti hálából, a bevezetésben arról írt, hogy az asztronómia akkor és ott (Gyulafehérvárott a XVIII. század végén) Batthyány püspök nagylelkűsége folytán születhetett meg. Mártonffy korán, 1799-ben fiatalon halt meg. A csillagda műemlékké öregedett. A bicskei csillagvizsgáló sorsa sem alakult kedvezőbben. Alapítója, Nagy Károly (1797-1868) Bécsben tanult, sokat utazott, akadémiai tag volt. Bicskei birtokán a Galagonya-dombon építette fel csillagvizsgálóját, amelynek helyét még a legújabb kori katonai térképek is, mint Sternwarte néven jelölték meg. Eszközei optikáját Fraunhofer dolgozta ki, mechanikáját a Reichenbach műhely utóda, Starke bécsi szakértő tervei alapján készítette. A felszerelés közel 80 000 aranyforintba került. Nagy Károlyt 1849-ben politikai magatartása miatt elítélték. Szabadu-108
