Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Műkedvelők

matematikus volt). így történt és így történhete, hogy Vay oly portékákat hozott honjába, melye­ket a Ramsden szülőföldje sem bír. A göttingai­­ak 1793-ban Zsolcáról kértek kölcsön egy ily szert, hogy bizonyos experimentumot (kísérlet) tehessenek, és azt Vaynek vissza is küldötték. Midőn Vay 1792-ben másodízben hagyá el Londont - folytatja Kazinczy - Hamburgnak vette tengeri útját és onnan fordula le Göttingá­­ba; az ott tanuló két angol királyfi tudván, mit hoz Vay az ö hazájukból és ezt előbb tudván, mint Vay oda megérkezék, őtet és az 6 kedvéért az egész professzori kart ebédre hívák meg. Asz­tal után tudakozni kezdék, ha nem lehetne-e látniok, amit Ramsdentől hoz. A londoni üveges hintó tehát előállt a magazinnal, mely ilyenekkel volt nagy részben megtömve. Egy más ebéd alatt tapogatózni kezdének, ha ezek közül a göt­­tingi universitas vásárolhatna-e meg némely da­rabokat. Vay csak azért sem csonkítá meg gyűj­teményét, hogy hazája oly portékák birtokával dicsekedhessék, amit Göttingen is irigyle.” A továbbiakban még arról is meg­emlékezett Kazinczy, hogy Vay báró az ipari kémkedéstől sem óvakodott, ha azzal magyar érdeket szolgált. Banksnek, a Royal Society elnöké­nek barátságát megszerezve, gyára­kat nézhetett meg, és segítségével fo­­nógépmodelleket szerzett és hozott haza Magyarországra. Hozott még órákat, pisztolyokat, késeket, ekét, boronát, vetőmagvakat. Amit vásá­rolt, megszerzett hajó hozta Fiúméba és onnét tengelyen került Pestre. Érdekes lenne felkutatni, hogy a Londonból hozott Ramsden-féle műszerek Selmecbányáról hova ke­rültek, és a Vay által hozott modellek, mezőgazdasági gépek sorsa mi lett. Többször esett már szó a műked­velőkről, akiknek a csillagászat és a távcsőszerkesztés nem kenyérke­reső foglalkozásuk, hanem szenvedé­lyük volt. Többen mint műkedvelők kezdték és világszerte ismert szak­csillagászokká váltak. Sok példa van erre. Kopernikusz, akit a legnagyobb csillagásznak ismerünk, Itáliában or­vosi és teológiai tanulmányokat foly­tatott s hazájában orvos-kanonok­ként egyházi szolgálatban mint „többdiplomás” csupán szabad ide­jében foglalkozott csillagászattal, mégis korszakalkotó felfedezésre ju­tott. Tycho Brahe ügyvédnek ké­szült, jogot végzett; Bessel áruház­ban dolgozott; Herschel katonaze­nekarban muzsikált, és így tovább, sokáig sorolhatnánk a műkedvelés és a hivatás határterületén tevékenyke­dő nagy csillagászokat. A XVII-XVIII. században, a természettudományok hajnalán, az érdeklődő műkedvelők saját mulatsá­gukra mikroszkopizáltak, botanizál­­tak, ásványt és bogarat gyűjtöttek, távcsövet készítettek és elmerültek a csillagos ég látványának varázsában. Főurak, főpapok, orvosok, gyógysze­részek, professzorok dolgozószobáik magányában, akkor még mint igazi polihisztorok, a természet egészét próbálták megismerni. A kutatás a barokk intellektus kiteljesedését je­lentette számukra. Gazdag műkedve­lők káprázatosán szép műszereket ké­106 MŰKEDVELŐK

Next

/
Thumbnails
Contents