Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
94 Malomipar ez volt az első jelentős részvénytársaság. Jövedelmező vállalattá vált, de eleinte sok akadályt kellett elhárítania. A még fejletlen hitelrendszer miatt gyakran kényszerült magánkölcsönöket felvenni. A közlekedés elmaradottsága folytán körülményes és költséges volt a malom gabona- és szénellátása, ugyanígy a fővároson kívül és a távolabbi körzetekben a liszt értékesítése. Pesten és környékén mintegy 400 hajó- és vízimalom veszélyeztetve érezte létérdekét, ezért tulajdonosaik igyekeztek minden eszközzel akadályozni a hengermalom működését. Mindez éppen akkor történt, amikor a kereskedőkről és a gyárak jogviszonyáról szóló 1840. évi XVI. és XVII. törvény lehetővé tette a céhen kívüliek részére is a szabad iparűzést és kereskedést. Az új vállalkozás nehézségei közé tartozott az is, hogy Pesten abban az időben még nem volt olyan gépgyár, amely vállalhatta volna a malom folyamatos javításával, gép- és alkatrészellátásával kapcsolatos igények kielégítését. A hengermalom ezért műhelyeket és öntödét is létesített. Ez az üzemrész a malomnak végzett szolgáltatásokon kívül értékesítésre is gyártott különböző fémárukat (tűzifecskendőket, szivattyúkat, mérlegeket stb.). A malom műhelyei néhány év alatt annyira felfejlődtek, hogy azokat a vállalat vezetősége 1847-ben leválasztotta a hengermalomról, és Pesti Gépgyár és Vasöntöde Társaság néven önálló részvénytársasággá szervezte át. A hengermalomban kezdte magyarországi tevékenységét a svájci születésű Ganz Ábrahám (1814—1867). Vándorlegényként, 1841-ben jött Pestre azokkal a külföldi szakmunkásokkal, akik a hengermalom műszaki berendezéseinek szerelését végezték. Szaktudása és munkája alapján a hengermalomnál első öntőmesternek nevezték ki. Sikeresen, de csak rövid ideig dolgozott alkalmazottként. 1844-ben önállósította magát, és Budán a Kórház utcában kis öntödét rendezett be. Ebből fejlődött gyáróriássá a magyar ipar egyik nemzetközi tekintélynek örvendő hatalmas termelőegysége, a Ganz-gyár. Ganz Ábrahámot érdekei és a hengermalomhoz fűződő kapcsolatai arra késztették, hogy önállósodása után továbbra is foglalkozzon malmi berendezések gyártásával. Külföldön szerzett korábbi tapasztalatait felhasználva különleges kéregöntési eljárást dolgozott ki a vasútikocsi-kerekek gyártására. Ennek kedvező eredményei alapján az új eljárást bevezette a malmi hengerek öntésénél is. Ganz öntödéjében rendkívül kemény felületű, kopásálló kéregöntvényeket készítettek. Kiváló minőségüket igazolja, hogy e gyártási mód általánosan elterjedt, és Ganz Ábrahám budai törzsgyárában, az öntöde megszüntetéséig, több mint száz éven át gyártották a kéregöntésű hengereket. A Pesti József Hengermalom Társaság sikerei alapján rövidesen újabb gőzmalmok jöttek létre: így 1847-ben a főhercegi uradalom gőzmalma Magyaróvárait, 1848-ban pedig az István Gőzmalom Társaság Debrecenben. A következő két évben egyéni vállalkozásként terménykereskedők létesítettek egy-egy gőzmalmot Békéscsabán, Mátészalkán és Nyírbátorban. A soproni malommal együtt 1850-ig már hét korszerű gőzüzemű malom épült hazánkban.
