Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar 569 lés sem érte el a 13 millió darabot. A 170 tonnát kitevő burnótgyártás a felhasznált dohányból még a kiegyezés előtti évben is csaknem 2%-ban részesedett, de az utolsó három évben fogyasztása már visszaesett. A termelés műszaki-technológiai színvonala még igen kezdetleges volt. A Pest-terézvárosi és a pozsonyi gyárban minden munkát kézi erővel végeztek, a többi gyárban 1852-től alkalmaztak gőzgépet. A kézzel hajtott dohányvágó gépekkel ugyanis öt munkás óránként csak 100 kg pipadohányt tudott előállítani, ezzel szemben a gőzerővel hajtott gépek két munkással is négyszeres teljesítményt értek el. Az első gőzgépeket Belgiumból szerezték be, ezek a pipadohánygyártó helyiség közelében felállítható, alapozást nem igénylő, kis, négy lóerős gépek voltak. A gyárakban tisztviselők, szolgák és munkások dolgoztak. A tisztviselők élén a kezelő és az ellenőr állt. A gyártási osztályokat műszaki tisztviselők vezették. A szolgák között szerepelt a kapus, a gyári szolga, a gépész, a lakatos, az asztalos, a kádár, a munkaügyelő és a mázsaszolga. 1866-ban az ország hét dohánygyárában összesen 71 tisztviselő és 85 szolga állt alkalmazásban. Ugyanebben az évben az előzőekben ismertetett volumenű termeléshez a munkáslétszám összesen 5103 főt tett ki (a szivargyártásban 30 férfi és 4370 nő, a többi osztályon 340 férfi és 363 nő dolgozott). A kiegyezéstől az I. világháborúig Az 1867. évi XVI. te. alapján a dohánymonopólium jogát 1867. aug. 21 -ével a magyar állam szerezte meg, de a tényleges különválás csak a következő évtől valósult meg. A dohányjövedéki igazgatást a pénzügyminisztérium közvetlenül látta el, 1882-től azonban ezt az újonnan szervezett Dohányjövedéki Központi Igazgatóságra ruházta. A dohánytermő terület a világháborúig csaknem állandóan egyenlő nagyságú volt. 1901 és 1913 között átlagban 85 ezer katasztrális holdon 700 kg/katasztrális hold termésátlagot értek el. A termelés és az értékesítés között megvolt az egyensúly, mert a kereken 60 ezer tonna termésből 25 ezer tonnát önköltségi áron átvett az osztrák dohányjövedék, 25 ezer tonnát feldolgozott a magyar dohányjövedék és mintegy 10 ezer tonnát exportáltak vámkülföldre. A minőségi problémák már a századforduló előtt súlyos gondokat okoztak a hazai termesztés irányítóinak. 1869-ben 5 felügyelőséghez tartozóan 41 dohánybeváltó hivatalt állítottak fel. Figyelmet érdemel, hogy ekkor a nyíregyházi beváltóhivatal még a debreceni felügyelőséghez tartozott, hiszen a nyírségi dohánytermesztés csak a század utolsó harmadában kezdett kibontakozni. A magyar dohányjövedék egyik fő feladatának tekintette, hogy a raktározásra és a fermentálásra többszintes kőépületeket létesítsen. A vertikális anyagmozgatást felvonószerkezettel oldották meg. Lényeges követelményrendszert
