Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
568 Dohányipar A monopólium bevezetésétől a kiegyezésig Az egyedáruság bevezetésével megszűnt a szabad dohánytermesztés, a járási pénzügyigazgatóság a benyújtott kérelmek alapján termelési engedélyeket adott ki. 1851-ben a dohánytermesztés visszaesett, de 1858-ra az ültetési terület 134 ezer katasztrális holdra nőtt, ami 830 ezer tonnát kitevő dohányt szolgáltatott. Több évi visszafogás után a termőterület 1866-ban 105 ezer katasztrális holdat tett ki. A jövedék behozatalával Pesten beváltási főüzlet-vezetőséget állítottak fel, amely 1855-ig működött. Ezenkívül öt dohánybeváltó felügyelőséget létesítettek, ezekhez kerületi és fiókhivatalok tartoztak, és kijelölték a beváltóbizottságok működési helyeit. 1866-ban a dohányterületek időközben történt csökkenése miatt módosult a beváltóhivatali struktúra is. A dohány kezelése a termelőknél és a beváltóhivatalokban is elég mostohán történt, az előbbieknél a szárítók, az utóbbiaknál a raktárak hiánya okozott minőségi károsodást. Az egyedáruság bevezetésével azokat, akik a dohánytermékek előállítását iparszerűen űzték, kártalanították. Mivel a dohánygyártás jogát az állam magának tartotta fent, gondoskodnia kellett kincstári dohánygyárak felállításáról. Fenntartották a korábban létesített temesvári gyárat, ezenkívül kijelölték az új gyárak helyeit, ezek közül azonban 1867-ig a fele sem épült fel. 1850-ben Pesten a Soroksári utcában álló Szvetenay Márton-féle házat elsőnek vette meg a jövedék. Átalakították, és mint Pest-ferencvárosi gyárban megkezdték a szivargyártást. A pesti magángyárosok közül csak a Fuchs-félét találták kincstári gyár céljára alkalmasnak; a jövedék megvásárolta és Pest-terézvárosi gyár néven üzembe helyezte. Fő profilja a szivargyártás volt, pipadohányt csak az első három évben állított elő. Még ez évben Fiumében cukorfinomító gyárat alakítottak át dohánygyárrá, Kolozsváron pedig szemináriumi épületben rendezkedtek be gyártásra. így 1851 végén összesen öt dohánygyár működött Magyarországon. 1852-ben Kassán, 1853-ban Pozsonyban, 1857-ben Varasdon rendeztek be meglevő épületben dohánygyárat, ez utóbbi azonban csak rövid ideig működött. így a kiegyezés idején hét dohánygyár volt az ország területén, amelyek a bécsi központi igazgatóságnak voltak adminisztratív és műszaki tekintetben egyaránt alárendelve. Az akkori — üzemi kiterjedés szerinti — osztályba sorolás szerint elsőosztályú gyár az országban nem működött. 1851-ben a gyárakban csak 1300 tonna dohányt dolgoztak fel, de a következő évben már több mint ötszörösét. Bár külföldi dohányt is használtak fel, a termelés döntő hányadát a belföldi termesztésű dohány adta. Viszonylag magasak voltak a feldolgozási anyagveszteségek. 1866-ban a 9240 tonnát kitevő dohány 85%-a még pipadohány, ennek is csak 6%-a a finom pipadohány. A szivargyártás az összes dohánymennyiségből 13%-os részarányt képviselt, ami 227 millió darabnak felelt meg. 1865-ben Fiumében megindult a cigarettagyártás is, de még a következő teljes évi terme
