Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar 567 lyozták. Ezek az üzemek engedély nélkül is működhettek, vagy a helyileg kialakult gyakorlat szerint a közigazgatásilag illetékes tanács döntött az engedélyek megadásáról. A gyárak jogviszonyáról alkotott 1840. évi XVII. te. és ugyanezen évben a kereskedőkről szóló XVI. te. a dohánygyárakra alkalmazva is azt jelentette. hogy a többi gyárral teljesen azonos elbírálás alá esnek, és a gyárosok a kereskedők módjára jegyeztethették be magukat. Pozsonyban. Nyitrán és Nagyszombaton a dohánygyárosok kivételes helyzetben voltak, mert külön dohánygyártási céhtestületük volt. A monopólium Magyarországra való kiterjesztéséig 15 engedély alapján folyt a gyártás. A század első felében a legtöbb és legnagyobb magángyár Pesten működött, és tulajdonosaikról nevezték el őket. Az egyik leghíresebb és legnagyobb magángyár a Fuchs-féle (Fuchs, Philipps & Comp.) volt a VII. kér.. Síp utcában, ami később a Terézvárosi Dohánygyárnak szolgált alapul. Ebben a gyárban gőzgépet és a burnótgyártáshoz gőzmalmot tartottak üzemben. A kor gyártási színvonalán jól berendezettnek számított. 300—400 munkásnő dolgozott a gyárban. Évente 25—30 millió szivart. 80—90 tonna pipadohányt és 50—60 tonna burnótot állítottak elő. Száznál több munkást foglalkoztattak Pesten Medecz József és Kunig József gyárai. Az előbbi pipadohányt és mintegy 10 millió szivart, az utóbbi évente 220—230 tonna burnótot és 6 millió szivart gyártott. Pesten még sok kisebb, többnyire csak szivargyártással foglalkozó gyár működött. Vidéken is számos — szivart, illetve burnótot termelő — ismertebb gyár volt. A magángyárakon kívül Magyarországon már az egyedáruság behozatala előtt létezett egy osztrák kincstári dohánygyár is Temesváron. Létesítését 1845- ben határozták el. 1848-ban részlegesen, szivargyártásra helyezték üzembe. Működése átmenetileg szünetelt is. majd 1850-től az Erdély számára szükséges gyártmányokat állította elő. Ugyancsak 1845-ben konkrét formát öltöttek a dohány-egyedáruságnak a magy ar korona országaira való kiterjesztése ügyében már korábban is felvetődött kezdeményezések. A Habsburg-birodalomnak ugyanis külföld felé közös vámrendszere volt, ezen belül azonban Magyarországot ún. közbeeső vámvonal választotta el a birodalom egyéb részeitől. Ennek megszüntetése érdekében előfeltétel lett volna a dohány-egyedáruság kiterjesztése Magyarországra is. Az osztrák kincstár ugyanis nem kívánt lemondani a közbeeső vámvonal megszüntetése esetén kieső évi 12 millió forint tiszta jövedelemről. A tervvel szembeni országos idegenkedés és tiltakozás miatt a rendeket nem lehetett megnyerni, az országgyűlés meg sem tárgyalta. Az 1848-as események végképpen megszakították a tárgy alásokat, majd csak a szabadságharc bukása után került a kérdés újra napirendre. Ennek eredményeként az 1850. november 29-én kelt császári nyílt paranccsal a dohány-egyedáruságot 1851. márc. 1-i hatállyal az egész országra kiterjesztették.
