Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
SÖRIPAR 547 A termelés mennyiségének fokozása mellett a másik fő cél — a fogyasztási igényeknek megfelelően — a palackozott sör arányának további növelése volt. Ezért a gyárakban nagy teljesítményű, 24—48 és 60 ezer palack/óra kapacitású, teljesen automatizált gépsorokat állítottak be. Ezek már nemcsak ládaki- és -berakó gépekkel, hanem rakománykészítő és -bontó (palettázó és depalettázó) gépekkel is el voltak látva. A gyári palackfejtőknél általánossá vált a rakodólapos, emelővillás targoncával való anyagmozgatás. A fejtőkirendeltségeken is nagyobb, 6—9 ezer palack/óra teljesítményű palackfejtő gépsorokat építettek be. így a palackozott sör aránya mintegy 70%-ra emelkedett. A hetvenes években indult meg a vendéglők tankosítása. A fővárosban és környékén a nagyobb vendéglátó egységeknél 5—10 hektoliteres fogadótartályokat építettek be. A vendéglátóegységek hordó helyett ezekből a tankokból csapolták a sört. A Söripari Vállalatok Trösztje irányítása alatt a magyar söripar töretlenül fejlődött. Ebben az időszakban a sörgyártás közel 60%-kal, a malátagyártás 25%-kal emelkedett, új technológiai eljárásokat vezettek be, javult a sörök minősége, ami a nemzetközi világversenyeken is szép eredményeket hozott. A söripari vállalatok közül háromban (Pécs, Borsod, Nagykanizsa) megkezdődött az üdítőital gyártása. A technológia fejlődését elősegítette, hogy az utóbbi évtizedekben új szakembergárda nőtt fel a magyar söriparban. Tagjai nemcsak megtanulták a sörgyártást, hanem állandóan tanulmányozták a világ sörgyártással foglalkozó szakirodalmát is. Ezenkívül a külföldi tanulmányutakon, a kibővült nemzetközi kapcsolatok útján és kongresszusokon történt részvételekkel személyes tapasztalatokat is szerezlek egyes új technológiai eljárásokról. Megállapításaikat a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület (MÉTE) Söripari Szakosztálya által rendezett előadásokon és ankétokon ismertették, illetve a Söripar című szakfolyóiratban — amelynek 1984-ben már a XXXI. évfolyama jelent meg — tették közzé, hogy ezeket minden sörgyárban megismerhessék és hasznosíthassák. Újra önállóan A gazdasági életben a körülményekhez való gyors, rugalmas alkalmazkodás szükségessége megkívánta a söripari vállalatok teljes önállóságát, ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1981. december 31-ével megszüntette a Söripari Vállalatok Trösztjét, és öt önálló vállalatot alapított. A Kőbányai Sörgyár, a Borsodi Sörgyár, a Nagykanizsai Sörgyár, a pécsi Pannónia Sörgyár és a Soproni Sörgyár önálló vállalatként működik 1982 óta. Az önállóság mellett azonban szükség volt az együttműködés szervezett formájára is. A sörellátásban, különösen nyáron, jelentős sörhiány mutatkozott, ami miatt hazánkba még mindig nagymennyiségű import sör érkezett. Az importsör for-
