Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar

Söripar

545

Hengerkónuszos erjesztőtartályok (fermentorok) építése a Nagykanizsai Sörgyárban az 1970-es évek végén (MTI felvétel)

rokban) megvalósíthatóvá vált az erjesztési folyamat automatikus szabályozása. A tartályok automatizált tisztítására ún. CIP-rendszereket építettek be. Ezekbe a tartályokba már nem kellett bebújniuk a dolgozóknak, hogy' azokat egy-egy ürítés után tisztára sikálják és fertőtlenítsék, elvégezte ezt helyettük a CIP-rendszer, különböző vegyszerekkel. A nagytartályos rendszerrel vált az erjesztési technológia valóban „nagyüzemivé”, a kornak megfelelővé. Az első két, szabadba telepített, 1000 hektoliteres erjesztőtartályokat a Soproni Sörgyárban helyezték üzembe 1973-ban. Erre az új technológiára az iparnak igen nagy szüksége volt, mert a sör iránti igény egyre emelkedett, s a sok fizikai munkát igénylő erjesztőpincékben állandó munkaerőhiány volt.

Az 1973-ban beindult új Borsodi Sörgyár lényegesen megnövelte az ország sörtermelését, hiszen 1974-ben már több mint 1,2 millió hektoliter sört termelt. A többi sörgyár kisebb rekonstrukciókkal, új gépek és berendezések