Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
SÖRIPAR 533 nyi volt az import, mint az export. Ettől kezdve az export rohamosan visszaesett, az import pedig egyre nőtt. 1958-ban a sörimport már elérte a 70 ezer hektolitert. A söriparban a tőke koncentrációja tulajdonképpen már a II. világháború előtt kialakult. Az államosítással, s főleg a nagy kőbányai gyárak teljes összevonásával a tőkekoncentráció még tovább fokozódott. A söripari igazgatóság a várható sörfogyasztást mérlegelve az összevont Kőbányai Sör- és Malátagyárat kezdetben, az államosítás utáni években tulajdonképpen elegendőnek vélte a sörigény kielégítésére, s nem nagy szerepet szánt a még működő két vidéki sörgyárnak, a pécsinek és a soproninak. Az általános gazdasági növekedés azonban a tervezett többszörösére növelte a sörigényt, és már az ötvenes években jelentkezett a sörhiány, amelyet a Nagykanizsai Sörgyár felújításával és üzembe állításával is csak enyhíteni lehetett. így már az 1950-es években napirendre került valamennyi gyár korszerűsítése és bővítése. Ez a munka a pécsi Pannónia Sörgyárban, 1958-ban kezdődött, majd a soproni gyár következett. A II. világháború után a sörárpatermesztés és a malátaexport is megindult. Az exportált maláta mennyisége eleinte évről évre nőtt. 1946-ban a malátaexport 440 tonna volt, a 1951-re már 17 ezer tonnára emelkedett. A háború előtti exportpozíciót azonban nem lehetett visszaállítani, mert az iparosítás és a gazdasági növekedés hatására az országban rohamosan emelkedett a sörfogyasztás. A változatlan malátagyári kapacitás nem tudott a hazai sörellátáshoz szükséges alapanyag biztosítása mellett még exportra is termelni. így a malátaexport-piacról a magyar maláta 1951-től fokozatosan kiszorult, és 1960-ban az export teljesen megszűnt. A II. világháború után komlóból teljesen importra szorult a söripar, mert a komlótermesztés gyakorlatilag megszűnt, mindössze 12 katasztrális hold maradt a termőterület. A magyar komlótermesztést újra kellett kezdeni. Az 1953. évi kormányhatározat alapján megindult hazánkban a komlótelepítés, és 1965-re elérte az 1500 katasztrális holdat. Ezzel a komlószükségletnek több mint 60%-át lehetett hazai termésből biztosítani. A gyárak műszaki színvonala A II. világháború után üzemelő gyárak nemcsak a háború pusztításait viselték magukon, hanem korszerűtlenek is voltak. Mindegyik a századforduló körül épült, s a legnagyobb gyárban, a Részvényben is 1912-ben volt az utolsó nagy rekonstrukció és bővítés. A Fővárosi Serfőzde — amely 1914-ben termelt először — nem üzemelt. Valamennyi gyár az akkori legmodernebb és legfejlettebb technológia szerint épült, de közben csaknem fél évszázad telt el. A malátagyári berendezések ugyancsak a századforduló idejéből valók voltak, így a malátagyártás főleg korszerűtlen, nehéz fizikai munkát igénylő szérűcsirázdákban és korszerűtlen aszalókon történt. i
